A Föld természeti rendszereinek gyors változásában a kutatók fordulópontokat határoztak meg, ezek komoly változásokat jeleznek akár pozitív, akár negatív irányban. A korallok ebben a rendszerben mindigis különleges szerepet játszottak, mivel különösen érzékenyek a bolygónk változásaira, így szinte biztos volt, hogy az első fordulópont hozzájuk kötődik majd. A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy a Föld más rendszerei is a szakadék szélén táncolnak. A jelentés elkészítésében 23 ország 87 intézményének több mint 160 tudósa vett részt.
A korallok csak az első lépés
A klímaváltozás okozta fordulópontok különböző természeti rendszerben bekövetkező katasztrofális változásokat jelentenek. Ilyen lehet az, hogy az Amazonas őserdői füves pusztasággá válnak, elolvadnak a sarki jégtakarók vagy összeomlik az Atlanti-óceáni áramlási rendszere (Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer - AMOC).
Ráadásul a globális felmelegedés következményei nem lineárisan lépnek fel, hanem ugrásszerűen megnövekszenek, amint az értékek átbuknak a küszöbön.
Ebben az esetben önmagukat gerjesztő folyamatok indulnak be, amelyek olyan károkat okoznak, amelyek gyakorlatilag visszafordíthatatlanok emberi mércével mérve.
A legelső ilyen fordulópont most azt lehet, hogy a globális hőmérséklet már körülbelül 1,4 Celsius-fokkal magasabb az iparosodás előtti szintnél, így a korallzátonyok átlépik a körülbelül 1,2 Celsius-fokos hőküszöböt. Még ha a felmelegedés 1,5 Celsius-fokra korlátozódik is, több mint 99 százalék az esélye annak, hogy a melegvízi zátonyok átlépik ezt a visszafordíthatatlan pontot – idézi a Hvg a jelenést.
Ez azt jelenti, hogy a melegvízi korallok kis menedékhelyei (remélhetőleg) megmaradnak, de a virágzó, egészséges zátonyok hamarosan végleg elpusztulnak. Ahhoz, hogy megmentsük őket, hatalmas globális méretű erőfeszítésekre lenne szükség, amivel visszaszorítanánk a Föld felmelegedését 1 Celsius-fokra – írja az IFLScience.
A korallzátonyok eltűnésének pedig messzire ható következményei lesznek a tengerek ökoszisztémájára,
más tengeri élőlényekre, a halászatra, ezzel pedig az emberre is. A jelentés készítői most az ENSZ éves klímacsúcsának (COP30) segítenek egy olyan forgatókönyvet kidolgozni, amely segíthet megakadályozni, hogy a helyzet még rosszabbá váljon.
Ha foglalkoztat a Földünk jövője, szerintünk ezeket olvasd:
Lawrence M. Krauss: A klímaváltozás fizikája
Lawrence M. Krauss részecskefizikus és kozmológus tudománynépszerűsítőként is ismert. A Star Trek fizikájának szerzője ezúttal a saját bolygónk éghajlatát formáló erők világába kalauzol, egy olyan témába, ami közelről érint minket. A kutatók által kidolgozott éghajlati modellek rendkívül összetettek, de a folyamatokat irányító fizika nem bonyolult, alapvető természeti törvényekben gyökerezik. A változásokat ábrázoló görbéket meghosszabbítva pedig kirajzolódnak a további tétlenség kockázatai, amelyekkel érdemes tisztában lennünk, hiszen a felsejlő kihívásokkal szemben a megértésen alapuló, racionális cselekvés jelenti a legjobb esélyt.
Peter Wohlleben: A fák titkos élete - Mit éreznek, hogyan kommunikálnak?
Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. A fák ugyanis éreznek és emlékeznek, sőt, még beszélgetnek is egymással. Gondoskodnak utódaikról, ápolják idős és beteg szomszédaikat. A szerző a fák eddig nem is sejtett képességeiről szóló lebilincselő tudományos esszéiben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint a saját tapasztalatait és érzéseit.
(Hvg, Global Tipping Points, IFLScience)
Fotó: pexels.com