„Minden gyerek lenyűgözve figyeli az élővilágot négy-ötéves korában. Ez az érdeklődés mindenkiben ott van, csak sokaknál elterelődik” – fogalmazta meg David Attenborough (hivatalosan Sir David Attenborough, hiszen 1985-ben lovaggá ütötték) a National Geographic számára, amikor arról kérdezték: miért népszerűek a természetfilmek még mindig. Attenborough szerint mindenki ösztönösen vágyik a természethez való kapcsolódásra. Az állatok életét követve pedig az emberek végre érzik: ők nem akarnak nekik eladni semmit és nem mondanak nekik hazugságokat.
Amikor a világhír került szóba, Attenborough szerényen annyit felelt: az egyetlen ok, amiért őt felismerik, a rendszeresség. Mivel újra és újra felbukkan, már számítanak rá, várják őt. Valójában ez a mondat éppen a szenvedélyét, alázatát és elhivatottságát foglalja magában.
Utóbbihoz pedig tehetség is társult: David Attenborough a cambridge-i természettudományos tanulmányok után ugyanis szinte véletlenül került képernyőre az 1950-es évek elején. A BBC-hez a könyvkiadás világából érkezett producerként, hogy elkészítse a Zoo Quest című műsort, amelyben egzotikus állatokat kerestek állatkertek számára. A tervek szerint más lett volna a műsorvezető, de hamar kiderült: Attenborough érti legjobban az állatokat, tud mesélni róluk, ráadásul közérthetően és érdekesen beszél.
Ezzel nemcsak saját karrierjét indította el: tulajdonképpen új műfajt teremtett a tévéképernyőn.
Több mint húsz év telt el a Zoo Quest első adásai és a nagy áttörést jelentő Life on Earth (Élet a Földön) sorozat között. Ez az időszak a lassú építkezés folyamata volt: Attenborough programigazgató lett, mások műsorait fejlesztette, kulcsszerepet vállalt abban, hogy a BBC áttérjen a színes televíziózásra. Végül a ’70-es évek elején döntötte el, mégsem a menedzsment érdekli igazán: vissza akar térni a filmezéshez.
Az első Attenborough-kötet Magyarországon
Rochlitz András, a Park Könyvkiadó alapítója, éppen az Élet a Földön sorozat kapcsán találkozott először Attenborough nevével, amikor egy recenziót olvasott a filmről a ’80-as évek elején.
„Nem láttam az epizódokat, a cikk mégis felkeltette az érdeklődésemet. Ekkor még nem volt Park Kiadó, a Novotrade-nél dolgoztam, ahol főként számítástechnikai könyveket forgalmaztunk, de azért mozoghattunk más irányba is. Bár akkoriban nem volt egyszerű külföldi jogdíjat vásárolni, mégis sikerült megszereznünk az engedélyt a BBC-től, így 1988-ban megjelenhetett Magyarországon is könyv alakban az Élet a Földön” – idézi fel.
Leírhatatlan sikert ért el, és aztán sorban érkezett a többi kötet. Szakmailag tanulságos volt látni, mit jelent, amikor egy tévésorozat és egy könyv megjelenése párhuzamosan zajlik. Tulajdonképpen nem kellett reklámra költeni”
– teszi hozzá.
Az időközben megalapított Park Kiadónál pedig azóta is számos Attenborough-kötet látott napvilágot – köztük a személyes hangvételű Egy élet a bolygónkon, az Állatkerti gyűjtőutakról szóló könyvek, Az élet erőpróbái vagy Az élő bolygó. Legutóbb pedig 2025-ben az Óceán című könyv, amelyet Attenborough – szintén az azonos című sorozattal együtt – 99 évesen adott ki szerzőtársával, Colin Butfielddel.
Levél Attenborough-tól
Bár a korai köteteket pár éve újrafordításban ismét kiadták, új borítóval, korszerűen felújított képekkel, ahogy Rochlitz András mondja: az első kiadások az akkori lehetőségekhez képest gazdag, színes illusztrációkkal jelenhettek meg. A volt kiadóvezető szerint Attenborough sikere abban is rejlik, hogy miközben a laikusok számára érthetően és érdekesen magyaráz, elegánsan tud a háttérben maradni:
az ő filmjeiben valóban a természet kapja a főszerepet.
Rochlitz András nagyon szerette volna megismerni a természettudóst, ezért felvette vele a kapcsolatot a ’90-es évek elején, hogy meghívja egy könyvének bemutatójára. A kétoldalas, kézzel írott levelet, amit személyesen Attenborough írt neki válaszul 1992. július 15-én, máig őrzi.
„Nagyon örült a meghívásnak, de épp az Antarktiszra indult anyagot gyűjteni, így nem tudott eljönni hozzánk. Később aztán Kepes András találkozhatott vele egy interjúra, ő viszont végül nem járt Magyarországon” – tudjuk meg. Máig örömmel idézi fel a Park Kiadó őskorszakát, amikor szívmelengető érzést jelentett kézbe fogni, fellapozni egy új könyvet, mint például David Attenborough kötetét:
Az ember el sem hitte, akkora boldogság volt.”
Utólag pedig már szinte jelnek véli, hogy amikor az első kiadás idején ösztöndíjjal Amerikába utazott, a két bőröndje közül nem az tűnt el a reptéri busz aljában, amelyikben az Élet a Földön kötetet vitte magával. Így eredeti tervei szerint be tudta mutatni a könyvet New Yorkban is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Attenborough száz éve alatt a Földet ellepte a hulladék
Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora szerint David Attenborough személye azért is különleges, mert bár kifejezetten jómódú családból érkezett, a negyvenkét milliméteresre manikűrözött angolkertek és golfpályák világa helyett ő inkább az érintetlen természet csodáit fedezte fel.
A tehetsége nemcsak abban rejlik, hogy jól tud mesélni.
Alapos tudományos háttérmunkával, a kutatással is sokat foglalkozott és több alkalommal valódi tudományos összefüggéseket tárt fel. Ő az az ember a világon, aki százmilliókat inspirált a természet szeretetére. Ez a hatás szavakkal talán nem is leírható” – fogalmaz a klímakutató.
Azt meséli, náluk rendszeres szülinapi ajándékot jelentett egy újabb Attenborough-DVD, hét gyermekéből pedig kettőnek többek között a Madarak című sorozatnak köszönhetően lett hobbija a madarászat.
Ürge-Vorsatz Diána a legutóbbi Óceán című sorozatot azért tartja jelentősnek, mert a világhírű természettudós az éghajlatváltozás jelenségével kapcsolatban szólal meg benne. A filmben arról mesél, miért játszhatnak kulcsszerepet az éghajlatváltozás megállításában a világtengerek.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy Attenborough – aki addig főleg az érintetlen természet titkait vitte vászonra – most egy határozott lépést tett abba az irányba, hogy felhívja a figyelmet a környezetszennyezésre. Bár a környezetrombolás történetével korábban is foglalkozott, ez azért később kezdődött nála, és sokszor főként a túlnépesedést okolta. Mára egyébként tudjuk, hogy a világ szegényebbik felén való növekvő népsűrűség kevésbé káros hatású, mint a gazdagabb rész túlfogyasztása” – foglalja össze a klímakutató.
Hozzáteszi: megrázó belegondolni, hogy mi történt a David Attenborough életét jelentő elmúlt száz évben. Míg születésekor még szinte szemetet sem termeltek a háztartások, mára heti többször ürítjük a kukát, és ellepi a világot a hulladék. Ennek megértése kapcsán egyébként a CEU professzora, úgy véli: érdemes lenne akár az iskolai oktatásba beemelni az Élet a Földön című sorozatot.
Reménnyel is lehet edukálni
Ürge-Vorsatz Diána szerint az is sokatmondó, hogy bár a közösségi média térhódításával egyre rövidült a videós tartalmak hossza, David Attenborough megőrizte a maga stílusát, tempóját, és mégis kíváncsiak maradtak rá a fiatalok.
Mindenki másféle utat választ arra, hogy közvetítse a maga üzenetét. Attenborough talán azért is tudott ilyen hosszú időn át elhivatott maradni, mert elsősorban a természet csodáit megmutatva edukálta a közönséget.
Később kezdett beszélni a veszélyekről, de azt is úgy tette, ahogy tőle megszokhattuk: sok-sok reménnyel” – mondja arra utalva, hogy az Óceán című sorozat és könyv például kifejezetten megoldásközpontú.
„Sok minden az óceánok hatására sem tud már regenerálódni, ez pedig nagy bajt jelenthet a közeljövőben. Azonban lényeges, hogy ne csak a világvége-hangulatot kommunikáljuk, hanem a lehetséges lépéseket is. Attenborough kiállása azért is rendkívül fontos, mert ha ő mond valamit, azt az emberek meghallják. Így pedig a döntéshozók felé is nagyobb elvárás hárul az állampolgárok oldaláról. Ha Attenborough felhívja a figyelmet egy egyezmény fontosságára, azt utána egyszerűen kínos nem aláírni” – festi le érzékletesen a CEU professzora a természettudós jelentőségét.
A természet segít letenni az egót
Eke Angéla számára gyerekkora óta fontos a természettel való együttélés. Gyakran beszél az állat-és környezetvédelem fontosságáról, de nem szereti, ha aktivistának címkézik, hiszen inkább az érzékenyítésben vesz részt szívesen. Ennek jegyében adott elő például a néhány évvel ezelőtt a TEDXLibertyBridgeWoman színpadán, de volt már a környezettudatosságot középpontba helyező fesztivál nagykövete és gyakran népszerűsít környezettudatos megoldásokat is. Eke Angéla kislányként édesanyjával sok nehézséget átélt, de a konyhakertben űzött varázslatos játék felszabadító volt számukra.
„Anyukám tényleg ösztönös játékossággal nyúlt a kerthez, ezért éltem meg meseszerű izgalommal, ahogy kúszik a bab a kukoricaszárra, vagy ahogy az eper estéről reggelre kelve piros lesz” – meséli a színésznő, aki David Attenborough nevével is már egész kicsiként találkozott. Máig sokszor eszébe jut, milyen meghatározó élményt jelentett gyerekként hasonló minőségű természetfilmeken felnőni.
Valójában akkoriban ő volt »A természetfilmes«, nem ismertünk mást, de nem is akartunk, mert éreztük, mennyire hiteles.
Játszottam gyerekelőadásokban, ezért alkotóként is tapasztaltam: a gyerekeket nem lehet becsapni, érzik, ha valami hamis és szóvá is teszik azonnal. Attenborough varázsát most is ebben látom: egyszerűen éreztük, hogy igazi, ezért tudtunk rá gyerekként is elmélyülten odafigyelni” – idézi fel a színésznő.
Szerinte bár láthatóan az emberek mindig másban keresik az igazságot, az valójában ott van a szemük előtt: a természetben. „Számomra ez a fajta természetbe vetett hit, amit David Attenborough életműve is közvetít.”
Emlékei szerint a brit természettudóstól hallott először arról, hogy sokkal jobban kellene figyelnünk a környezetünkre: például az esőerdők kapcsán elejtett baljós mondatokból. „Azóta tudjuk, hogy sok minden tényleg úgy lett, ahogy mondta” – jegyzi meg Eke Angéla, aki nemcsak szereti, de gondozza is az őt körülvevő természetet.
„Nagyon szeretek a kertben dolgozni, egyszerűen szó szerint leföldel és kikapcsol, ahogy a növényeim közt matatok. Egyszerre jelent fizikai és szellemi tevékenységet, miközben empátiára tanít” – fogalmaz a színésznő. Hozzáteszi: ahhoz, hogy átlássuk, mi történik a saját kis (vagy épp nagy) ökoszisztémánkban, át kell tennünk a fókuszt önmagunkról másra.
Szerinte David Attenborough filmjei is azt a gondolatot erősítik, hogy háttérbe kell szorítanunk az egót.
„Meg kell értenünk a természet működését, mert akkor létezhetünk benne úgy, hogy az neki is, nekünk is jó legyen” – vallja Eke Angéla.
Egy feltekeredett tengeri kagyló csodái
Bár több mint hetven éve indult természettudományos tévés pályafutása, amelyben új műfajt alkotott, David Attenborough szerepvállalása, gondolatai talán aktuálisabbak és érvényesebbek, mint valaha.
100 éves korában egy hatalmas életművel a háta mögött azt hiszem, kicsit érte is felelősnek érezhetjük magunkat a jövőnket tekintve.
Hogy a filmjei és könyvei ne csak emlékeket őrizzenek majd a következő generációk számára, hanem még ők is létező jelenségekről tanulhassanak belőlük.
Az 1930-as évek végén egy David Attenborough nevű kisfiú biciklizni indult az angol tájakon. Egy feltárt sziklafalhoz érve a lehullott kövek között kezdett keresgélni, majd, amikor egy ígéretes darabot talált, kalapáccsal kettéhasította: „Ott volt, minden részletében tökéletesen, úgy csillogott, mintha épp most csiszolták volna: egy feltekeredett tengeri kagyló” – idézte fel egy 2009-es interjúban. „Én láthattam először, mióta lakója 200 millió évvel ezelőtt elpusztult. Azt hiszem, ez életem egyik kulcspillanata volt.” Nemcsak az Öné, kedves Sir David, hanem talán egy egész bolygóé is.
Isten éltesse 100. születésnapján!