Woody Allen legújabb könyvében, a Merő anarchiában (Mere Anarchy) a tudományról szóló híreket veszi ironikus kritikai vizsgálat alá, írta az MTI.
"Pénteken felébredtem, és mivel a világegyetem tágul, a szokásosnál több időmbe telt, míg megtaláltam a köntösömet...A Big Bang, a fekete lyukak és a globális felmelegedés minden kedden megjelenik a The New York Times tudományos rovatában és ennek köszönhetően az általános relativitáselmélet és kvantummechanika megértésében elértem az einsteini csúcsot, pontosabban Einstein Moomjy-ét, a szőnyegkereskedőét" - elmélkedik az amerikai író-rendező az új könyv 25 elbeszélésének egyikében.
A Merő anarchia ugyanabban a hangnemben foglalkozik a bennünket körülvevő világ jelenségeivel, mint Woody Allen korábbi írásaiban, a Tollak nélkül vagy a Hogyan végezzünk egyszer s mindenkorra a kultúrával? című kötetekben. A szöveg itt is tele van a filmekből is jól ismert megjegyzésekkel, tréfákkal, szójátékokkal, amelyek ugyan felületesnek tűnhetnek, de valójában egy finom megfigyelőképesség eredményeképpen megfogalmazott, a lényeget feltáró kritikák.
Aki elolvassa könyvet, elgondolkodik azon, hogy a tudományos témájú hírek nem felületesek-e, nem vezethetik-e tévútra az újdonságokra kíváncsiakat. Hogy egy-egy tudományos eredmény tálalása, felhasználhatósága leírásának hiányában nem silányul-e az emberek szemében puszta érdekességgé. Jobb lenne kevesebb, de alaposabb hírrel találkozni a témában.
"Pénteken felébredtem, és mivel a világegyetem tágul, a szokásosnál több időmbe telt, míg megtaláltam a köntösömet...A Big Bang, a fekete lyukak és a globális felmelegedés minden kedden megjelenik a The New York Times tudományos rovatában és ennek köszönhetően az általános relativitáselmélet és kvantummechanika megértésében elértem az einsteini csúcsot, pontosabban Einstein Moomjy-ét, a szőnyegkereskedőét" - elmélkedik az amerikai író-rendező az új könyv 25 elbeszélésének egyikében.
A Merő anarchia ugyanabban a hangnemben foglalkozik a bennünket körülvevő világ jelenségeivel, mint Woody Allen korábbi írásaiban, a Tollak nélkül vagy a Hogyan végezzünk egyszer s mindenkorra a kultúrával? című kötetekben. A szöveg itt is tele van a filmekből is jól ismert megjegyzésekkel, tréfákkal, szójátékokkal, amelyek ugyan felületesnek tűnhetnek, de valójában egy finom megfigyelőképesség eredményeképpen megfogalmazott, a lényeget feltáró kritikák.
Aki elolvassa könyvet, elgondolkodik azon, hogy a tudományos témájú hírek nem felületesek-e, nem vezethetik-e tévútra az újdonságokra kíváncsiakat. Hogy egy-egy tudományos eredmény tálalása, felhasználhatósága leírásának hiányában nem silányul-e az emberek szemében puszta érdekességgé. Jobb lenne kevesebb, de alaposabb hírrel találkozni a témában.