Szar ügy, ha egy írónak az életműve annyira összefonódik egyetlen karakter sorsával, hogy bármit tesz, tervez, minden út előbb vagy utóbb ahhoz az egy fiktív személyhez vezet. Referenciapont lesz az életében, a kritikusok, az újságírók, a rajongók érdeklődésének egyetlen tárgya, az agyonhájpolt író munkásságának akaratlanul is valamiféle ködös alfája és ómegája. Persze, ha az ember dollármilliókat (sőt, a Forbes szerint egymilliárdot) keres vele, mindezek mellett pedig még hazája legbefolyásosabb nőjének is megválasztják (maga mögé utasítva ezzel még a királynőt is), akkor talán valahogy mégis el lehet viselni még ezt is.
J. K. Rowling ráadásul a jelek szerint nem panaszkodik, ha úton-útfélen Harry Potterről faggatják. Még úgy sem, hogy három évvel ezelőtt A halál ereklyéiben eredeti szándékainak megfelelően pontot tett a sztori végére, a könyvből készült film szereplői pedig végre a sarokba hajíthatták a varázslóköpenyt, és nagyjából tíz év forgatás után – ahogy megkönnyebbülten nyilatkozgatták a húszéves „veteránok” – ismét elkezdhették élni a saját életüket. Arról nem is beszélve, hogy az írónő állítólag sziklaszilárd ígéretet tett Daniel Radcliffe-nek arra, hogy nem lesz még egy Potter-könyv, ám ha lesz is, a színész már most világossá tette: „nagyon kétséges”, hogy egy újabb filmben szerepet vállalna.
Márpedig mindenkit nagyjából ez az egy kérdés érdekel. Nevezetesen, lesz-e folytatása az időközben felnőtt varázslótanonc történetének. Rowling pedig ügyesen lebegteti a dolgot. Csak keveri a lapokat, nem egyértelműsít, gondoljon csak mindenki, amit akar. Ahogy október elején Oprah Winfrey-nek nyilatkozva közölte (Radcliffe-et ettől törte ki később a frász): a karakterek még mindig a fejében vannak, és könnyűszerrel tudna egy nyolcadik, kilencedik, tizedik kötetet írni.
„Nem fogom azt mondani, hogy nem fogok (folytatást írni). Nem hiszem, hogy fogok. (…) Úgy gondolom, befejeztem, de soha nem lehet tudni”.
Aha.
A folytatás, nevezetesen, hogy lesz-e, nem lesz, mi lesz, A halál ereklyéi londoni premierjén is felvetődött. Rowling akkor azt mondta, hogy több olyan könyvötlete is van, melyek a varázslóvilágban játszódnának, ám azokban a történetekben nem valószínű, hogy Harry Potter lenne a központi figura. Daniel Radcliffe tehát nyugodtan aludhat – utalt a főszereplőnek tett korábbi ígéretére az író.
Ám aki elvonási tünetekben szenved, az se adja fel a reményt, Rowling ugyanis néhány éve még arról beszélt, hogy egy nagyszabású enciklopédiát szeretne írni a Potter-féle varázslóvilágról, melyben a könyvsorozat szereplőinek későbbi sorsáról is beszámolna.
Igaz, azt is hozzátette, hogy ennek megírása akár tíz évig is eltarthat – nincs igazán miért kapkodnia. A Harry Potter világsikere ugyanis olyan mértékű anyagi biztonságot teremtett az egykoron szociális segélyen tengődő és komoly depresszióval küszködő írónak, melynek révén most megengedheti magának azt a korábban elképzelhetetlen luxust, hogy azt írjon, amit szeretne és akkor, amikor kedve tartja.
És itt van a lényeg. Ha ugyanis akarja, néhány év múlva újranyithatja az egész sztorit, egy új nemzedéknyi varázslót rántva elő ezzel (az utolsó kötet epilógusával lényegében már meg is ágyazott a majdani folytatásnak). Ha meg nem akar, akkor pedig még mindig elszöszmöröghet más varázsló sztorikkal, vagy bármi egyébbel. Saját bevallása szerint tisztában van azzal, hogy akármit is ír a későbbiekben, semminek sem lesz akkora közönségsikere, mint a Harry Potternek volt. Ez azonban tulajdonképpen még fel is oldhatja őt a görcsös megfelelési kényszer alól.
Nem valószínű tehát, hogy Rowling olyan könnyen levágná az aranytojást tojó tyúkot, üzletileg legalábbis kifizetődő az esetleges folytatások időnkénti meglebegtetése. Harry Potterről pedig egy jó darabig hallani fogunk még, hiszen az utolsó kötetből készült film második része még csak ezután (ha minden igaz, az Egyesült Államokban 2011 nyarán) kerül a mozikba.
