Több író tiltakozik a Charlie Hebdo PEN-díja ellen

.konyvesblog. | 2015. április 28. |

(Kép forrása)

Több neves író, köztük Francine Prose és Michael Ondaatje is úgy döntött, nem vesz részt a PEN Amerikai Központjának május 5-i gáláján, tiltakozásul az ellen, hogy az irodalmi és emberi jogi szervezet idén a terrortámadás áldozatául esett Charlie Hebdo francia szatirikus magazint kívánja elismerésével jutalmazni. Salman Rushdie kiakadt rájuk.

A PEN vasárnap jelentette be, hogy több írót is felháborított a muszlimok és "általában a jogfosztottak" ábrázolásmódja a Charlie Hebdo számaiban. A május elejei manhattani gálán a magazint a PEN szólásszabadságért való bátor kiállást elismerő Toni és James C. Goodale-díjával fogják kitüntetni, amelyet a lap nevében Jean-Baptiste Thoret filmkritikus és Gerard Briad főszerkesztő vesz át.

Az esten a Charlie Hebdo mellett irodalmi munkásságáért díjat kap Tom Stoppard drámaíró, Markus Dohe, a Penguin Random House igazgatója pedig ugyancsak elismerésben részesül a globális irodalmi közösség vezetésében betöltött szerepéért. Szintén kitüntetik Khadija Ismayilova azerbajdzsáni újságírót is.

A Charlie Hebdo párizsi szerkesztőségét januárban érte terrortámadás, amelyben a lap munkatársai közül 12 vesztette életét. A támadást követően az irodalmi közösség nagyobbik része kiállt a magazin mellett, néhányan azonban egyet nem értésüket fejezték ki a muszlimokat és Mohamed prófétát kritizáló rajzok miatt.

"Elég dühös voltam, amikor meghallottam a kitüntetés hírét" - mondta Francine Prose amerikai írónő, aki korábban a PEN Amerikai Központjának elnöke volt. Hozzátette: ugyan a határok nélküli szólásszabadság hívének érzi magát, és helyteleníti a januári terrortámadást, azonban az elismerés átadása a díjazottak munkája iránti tiszteletet és csodálatot hivatott kifejezni. "Nem tudtam elképzelni, hogy ott legyek a közönség sorai között, amikor állva ünneplik a Charlie Hebdót" - hangsúlyozta.

A minden évben megrendezett PEN World Voices Festival egyik legfontosabb eseményének számító díjátadó gálán Francine Prose és Az angol beteg című, megfilmesítve is hatalmas sikert arató regény szerzője, Michael Ondaatje házigazdaként lett volna jelen több mint 60 másik íróval együtt. A PEN közlése szerint - rajtuk kívül- tiltakozásul lemondta a részvételét Teju Cole, Rachel Kushner, Taiye Selasi és Peter Carey is.

Mindeközben Salman Rushdie, aki a rá kimondott fatva miatt évekig bujkálni kényszerült, kemény szavakkal bírálta azt a hat írót, akik tiltakozásul visszamondták a részvételüket a PEN-gálán, gyávának nevezte őket, és úgy vélte, ha a PEN a szólásszabadságot védő szervezetként nem veheti védelmébe és nem ünnepelheti azokat az embereket, akiket azért gyilkoltak meg, mert képeket rajzoltak, akkor egészen egyszerűen nem érdemes a nevére. Rushdie egy másik helyen a Charlie Hebdo elleni támadást gyűlöletgyilkosságnak nevezte, kiemelve, hogy a fanatikus iszlamisták célja nem más, minthogy megrémítsenek és meghunyászkodó hallgatásba kényszerítsenek mindannyiunkat, muszlimokat és nem muszlimokat egyaránt. Szerinte a visszalépő hat író most pont ebben segíti a szélsőségeseket, ráadásként kétes elégedettséggel nézhetik végig, hogyan is osztja meg ez a vita a PEN-t.

Andrew Solomon, a PEN jelenlegi vezetője a szervezet kurátorainak írt levelében úgy fogalmazott, a Charlie Hebdo valóban nem csupán az iszlám szélsőségeseket, hanem - egyéb csoportok mellett - más muszlimokat is sértett rajzaival, azonban mindezzel szándékuk nem a puszta inzultálás volt, hanem tiltakozás egy csekély számú kisebbség szólásszabadságot korlátozó céljai ellen. "Nem hisszük, hogy bármelyikünknek is helyeselnie kellene a Charlie Hebdo rajzainak tartalmát ahhoz, hogy elismerjük az elveket, amelyekért a lap munkatársai kiálltak, vagy dicsérjük a bátorságot, amellyel mindezt halálos fenyegetésekkel szembenézve tették" - hangsúlyozta a levélben.

A PEN történetében a mostani a legnagyobb vita azóta, hogy 1986-ban a szervezet akkori vezetője, Norman Mailer a Ronald Reagan vezette kormányzat külügyminiszterét, George P. Shultz-ot hívta meg, hogy beszédet mondjon a PEN konferenciáján.

Forrás: MTI, Guardian, Scroll.in

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!