Dunham és July a 2013-as We Think Alone-projekt promófotóján

Ha szexről fantáziálunk, a pasi helyében akarunk lenni – állapította meg a brooklyni zeneakadémián tartott közös estjén Lena Dunham és Miranda July. Az est apropója July első regénye, a néhány hete megjelent The First Bad Man volt, a beszélgetésen pedig a szex mellett az anyaság és a női szerzők megítélése is szóba került.

Dunham és July igazi polihisztorok - filmrendezők, forgatókönyvírók, színészek és írók. Ráadásul jóban is vannak egy ideje, úgyhogy igazán baráti hangulatban beszélgethettek July regényéről, melyben egy kényszerképzetekkel terhelt egyedülálló nő keresi a boldogságot. Dunham szerint az őszinte és vicces könyv úgy lépi át a normákat, hogy közben megkérdőjelezi, hogy azok egyáltalán léteznek-e. (Dunhamnek a jövő héten jelenik meg itthon esszékötete, a Nem olyan csaj, a zseniális novellista July-t itthon főleg a Te meg én és minden ismerősünk című film mindeneseként ismerhetjük - a szerk.)

July szerint a regényírás épp olyan sebezhetővé tesz, mint az előadó-művészet

A két szerző egyetértett abban, hogy elég idegesítő, hogy a női szerzők műveire előszeretettel aggatnak különféle címkéket, mint például „szokatlan” vagy éppen „bosszantó” – bár July szerint ez sokszor inkább újságírói lustaság, mint valódi kritika. Arról is szó esett, hogy az anyaságról bennünk élő képek is eléggé egysíkúak, pedig anyának lenni intenzív és ellentmondásos érzés, amit a nők nem egyformán élnek meg. July könyvében például egy különc nő akar anyává lenni a maga különc módján – a szerzőt már csak azért is izgatta a téma, mert a regény írásakor ő is éppen várandós volt. Ő egyébként férjnél van, és sokkal hagyományosabb módon lett szülő, mint a főhőse, Cheryl, aki az örökbefogadás mellett döntött. July összességében véve leginkább azoknak az olvasóknak a véleményétől félt, akik maguk is örökbefogadó szülők, de végül ők is elfogadták a regényt, aminek egyébként sok anya a rajongója lett, hiszen az anyák – gyermekük szereteténél fogva – valamilyen szinten mégis csak egy klubhoz tartoznak.

A beszélgetés legérdekesebb része mégis az volt, amikor Dunham a főhős, Cheryl már-már sokkolóan intenzív szexuális fantáziáiról kérdezte Julyt. A szerző szerint mára állandósult, hogy a média a nőt a szexi félnek, a vágyak tárgyának állítja be, akit a férfi meg akar kapni – így a megkapás gyönyöre mindig a férfié. Éppen ezért fantáziálás során még nőként is a férfival azonosulunk, és az ő szemszögéből, kívülről nézzük magunkat. July könyvének leírásai arra világítanak rá, hogy másfajta szexualitás tulajdonképpen már nem is létezik, ez pedig mindkét írónő szerint elég sokkoló felismerés.

Forrás: NYMag