Rowling feltárja titkos írói kamrájának ajtaját, és egy most megjelent kiadványban - a PR-szöveg szerint legalábbis - kiad minden bennfentes infót, amit a Harry Potter írásáról tudni lehet. Az mindenesetre tény, hogy Philip Errington öt évet szánt arra, hogy a Bloomsbury kiadótól és Rowlingtól összeszedjen minden olyan részletet és információmorzsát, amely az olvasók és a rajongók számára érdekes lehet, nagy, kellemetlen leleplezésekre azonban nem nagyon lehet számítani, már csak azért sem, mert ezt a könyvet is (a címe: A Bibliography 1997-2013) a HP-szériát kiadó és gondozó Bloomsbury jelenteti meg.
Ugyanakkor kiderül belőle például az, hogy a HP harmadik kötetét (Harry Potter és az azkabani fogoly) olyan sokszor kellett Rowlingnak át- meg átolvasnia, és szerkesztenie, hogy a végén már egészen rosszul volt a könyvtől - ez például az egyik szerkesztőnek, Emma Matthewsonnak írt levélből derül ki. Rowling ebben azt írja, ha kell, akkor persze szívesen dolgozik még rajta, de szerinte az első változathoz képest ez már jobb, és a dementorok jelenléte is hangsúlyosabb a sztoriban, mint az első verzióban volt. Nem volt ennyire kikészülve a második könyv (HP és a titkok kamrája) szerkesztésekor, melynél az első verziót nagyon megdicsérte a szerkesztője, ugyanakkor világossá tette azt is, hogy a szöveg túlságosan hosszú, és alaposan meg kell majd húzni. Így például Rowlingnak meg kellett válnia Félig Fej Nélküli Nick egyik dalától, melyet azonban azóta a saját honlapján megjelentetett.
(Forrás)
Ha Rowlingon múlik, akkor a HP és a Tűz Serlege (negyedik kötet) lehet, hogy más cím alatt jelenik meg. A javaslatok között szerepelt például a HP és a Halálfalók vagy a HP és a három bajnok verzió is. Az egyik legjobb sztori azonban a Főnix rendjéhez fűződik. Ekkor már javában tombolt a HP-láz, Rowling akkori ügynöke, Christopher Little pedig egy találkozóra, egészen pontosan egy kocsmába hívta a Bloomsbury főnökét, Nigel Newtont. Igazából csak egy italra hívta meg, de Newton tudta, hogy fontos lehet, hiszen ez volt az a hely, ahol a korábbi HP-kéziratot átadták a Bloomsbury emberének. Amikor megérkezett, Christopher Little lábánál egy műanyag szatyor volt, de nem szólt semmit, csak meghívta egy italra, majd távozáskor Newton kezébe nyomta a bevásárlótáskát. Ekkor már akkora felhajtás volt a széria körül, hogy Newton szinte rettegett attól, hogy a kézirat a maga fizikai valójában nála van. Otthon besuvasztotta az ágy alá, rápakolta egy másik kézirat másik lapját, majd végül éjszaka olvasta el az új HP-sztorit.
A mostani kötet írója, Philip Errington azt mondja, hogy a sorozattal kapcsolatban nagyon sok téves információ kering, és ezzel a kutatással végre esély nyílt arra, hogy tisztázzák ezeket. Nagyon hálás azért, hogy a Bloomsbury betekintést engedett az archívumába, és lehetősége nyílt beszélgetni a HP-széria körüli legfontosabb emberekkel. A könyv egyébként a sorozat minden egyes kötetére részletesen kitér, a rajongók pedig fokról fokra nyomon követhetik a sikertörténet kibontakozását.
Forrás: Guardian
