Olvass bele: A szürke ötven árnyalata (Vanília szex, részlet)

Mamipornónak becézik/csúfolják az utóbbi időszak legnagyobb könyvsikerét, E.L. James álneves szerző trilógiáját, aminek első kötete most jelent meg Magyarországon. A szürke ötven árnyalata várhatóan a nyár slágere lesz.A titokzatos fiatal milliárdos, Christian Grey és egy – a sztori elején még szűz - egyetemista lány kapcsolatának kendőzetlenül megírt szerelmes-erotikus regénye az utóbbi évek legnagyobb könyvsikere a világon. Az Ulpius-ház Kiadó jóvoltából most beleolvashatunk.

Vállat vonok. Csapdába estem. Nem akarom elveszíteni. A követelőzése, az irányítás iránti vágya, ijesztő szenvedélyei ellenére is, még soha nem éreztem annyira, hogy élek, mint most. Már az izgalmas, hogy mellette ülök. Annyira kiszámíthatatlan, szexi, okos és mulatságos. De a hangulatai… ó… és bántani akar. Azt mondja, figyelembe veszi a fenntartásaimat, de attól még félek. Lehunyom a szemem. Mit is mondhatnék? A szívem mélyén csak többet akarok, több törődést, többet a játékos Christianból, több… szerelmet.

Megszorítja a kezemet.

– Beszélj, Anastasia! Nem akarlak elveszíteni. Ez a hét… – Elhal a hangja.

Átérünk a hídon, és az út ismét neonlámpák fényében úszik, hogy Christian arca felváltva van sötétben és világosban. Mennyire találó metafora. Ez a férfi, akit valaha romantikus hősnek gondoltam, fénylő, bátor, fehér lovagnak – vagy sötét lovagnak, ahogy ő mondta. Nem hős: ember, akinek komoly, mély érzelmi gondjai vannak, és magával von a sötétbe. Nem vezethetném vissza a fénybe?

– Még mindig többet akarok – suttogom.

– Tudom – mondja. – Igyekszem.

Elengedi a kezemet, és finoman meghúzza az állam, hogy kiszabadítsa az ajkamat.

– Érted megpróbálom, Anastasia. – Süt belőle az őszinteség.

És csak ennyi kellett. Kicsatolom a biztonsági övet, és az ölébe kúszok. Meglepetésként éri. Átölelem a fejét, és hosszan, erősen csókolom, ő pedig egy szempillantás alatt válaszol.

– Maradj velem ma éjszaka – zihálja. – Ha elmész, egy egész hétig nem látlak. Kérlek.

– Igen – egyezem bele. – És én is megpróbálom. Aláírom a szerződésedet. – A pillanat heve sugallta a döntésemet.

– Ha megjöttél Georgiából. Gondold végig, bébi.

– Megteszem. – És néhány mérföldön át csöndben ülünk.

– Be kéne kapcsolnod a biztonsági övet – suttogja a hajamba Christian, de nem mozdít el az öléből.

Még jobban hozzábújok. A szemem lehunyva, az orrom magába szívja szexi, Christian-és-fűszeres-pézsmás-tusfürdő illatát, a fejem a vállán. Az elmém kikapcsol, álmodozom, azt álmodom, hogy szeret. Ó, és annyira valódi, szinte tapintható az álom, hogy még undok, hárpia öntudatom is rá teljesen nem jellemző módon reménykedni mer. Ügyelek arra, hogy ne érjek a mellkasához, de összekucorodom a karjában, és ő szorosan ölel.

Túlságosan hamar tép ki az élet ebből a lehetetlen álomból.

– Otthon vagyunk – mormolja Christian. Gyötrő ez a mondat, teli lehetőségekkel.

Otthon Christiannal. Csak éppen a lakása egy művészeti galéria, és nem otthon.

Taylor kinyitja nekünk az ajtót, én szégyenlősen köszönetet mondok. Nagyon is tudatában vagyok, hogy hallhatta a beszélgetésünket, de kedves a mosolya, megnyugtató, nem árulkodó. Christian, amint kiszállt a kocsiból, kritikus szemmel méricskél. Jaj, nem… már megint mit csináltam?

– Miért nincs rajtad dzseki? – Homlokráncolva veszi le a sajátját és teríti a vállamra.

Elönt a megkönnyebbülés.

– Az új kocsimban van – felelem álmosan, ásítozva.

Önelégült mosollyal néz rám.

– Fáradt, Miss Steele.

– Igen, Mr. Grey. – Félénk vagyok csúfondáros pillantása alatt. Mégis úgy érzem, némi magyarázattal tartozom. – Oly módon uralkodtak ma rajtam, amit soha nem hittem volna.

– Hát, ha nincs szerencséd, még egy kicsit uralkodom rajtad – ígéri, aztán kézen fog és bevezet az épületbe. Francba… már megint?

A liftben felnézek rá. Feltételeztem, hogy azt akarja, vele aludjak. De eszembe jut, hogy senkivel nem alszik, bár velem már többször kivételt tett. Hirtelen elsötétül a tekintete. Felém nyúl, megragadja az államat, kiszabadítja ajkamat a fogam alól.

– Egyszer még megduglak ebben a liftben, Anastasia. De most fáradt vagy, és azt hiszem, ideje ágyba bújod.

Lehajol, s fogával gyengéden meghúzza az alsó ajkam. Elolvadok tőle, eláll a lélegzetem, a bensőmet elönti a vágy. Viszonzom, fogammal a felső ajkát ingerlem, ő pedig felnyög. Amikor a liftajtó kinyílik, megragadja a kezemet, beránt az előcsarnokba, át a dupla ajtón a folyosóra.

– Kérsz egy italt, vagy valamit?

– Nem.

– Helyes. Irány az ágy.

Felvonom a szemöldökömet.

– Beéred a jó öreg vaníliával?

Félrehajtja a fejét.

– Nincs semmi rossz egy jó kis vaníliában… nagyon izgalmas íz – lihegi.

– Mióta?

– A múlt szombat óta. Miért? Valami egzotikusabban reménykedsz?

Belső istennőm feje kikandikál a karfa mögül.

– Ó, nem. Elég egzotikumban volt részem ma. – Belső istennőm duzzogva néz, nem leplezheti csalódását.

– Biztos? Minden ízlést kielégítünk itt – legalább harmincegy ízben állok rendelkezésedre. – Kéjesen vigyorog rám.

– Vettem észre – felelem szárazon.

A fejét csóválja.

– Gyere, Miss Steele. A holnap nagy nap lesz a számodra. Minél hamarabb ágyban vagy, annál hamarabb meg leszel dugva, és alhatsz.

– Mr. Grey, ön született romantikus.

– Önnek meg nagy a szája, Miss Steele. Valamilyen módon be kell tömnöm. Gyere. – A hálószobájába vezet, és a sarkával berúgja az ajtót.

– Fel a kezekkel! – utasít.

Szót fogadok, ő pedig lélegzetelállítón fürge mozdulattal leveszi a ruhámat. Mint egy bűvész lenne. Megfogja a ruha szegélyét, és könnyedén átemeli a fejemen.

– Tatatataaa – dalolja játékosan.