Pataki Tamás: Függőleges mosoly
magánkiadás, 2013, 264 oldal, 2590 HUF
Nagy keletje van mostanság a pikáns tartalmú könyveknek. Az emberek akár a legnagyobb zajban is felkapják a fejüket a szex szóra, és mióta a Szürke ötven árnyalata bedobta a témát Amerikában, beindult a diskurzus. Elérkezett Szepesi Niki és a kíméletlenül őszinte vallomások ideje. Első pillantásra Pataki Tamás Függőleges mosoly című könyve is ebbe a hullámba látszik illeszkedni a „szex, alkohol, könnyűdrogok” jelszóval, a szerző emelkedett célját demonstráló előszó pedig csupán üres marketingszövegnek tűnik. Férfivá válás ebben a felszínes világban – olvashatjuk a hátlapon. Ebben a felszínes világban nem számítottam többre, mint valamiféle hősködő szexkalandtúrára, ám a könyv számomra igazán pozitív csalódást okozott.
Szívesen írnám, hogy botránykönyvről van szó, mert ez egy igen hatásos marketingfogás, mely jelentős mértékben növeli az olvasók számát, de sajnos hazudnék, mert egyáltalán nem az. Persze a könyv végigolvasásához nem árt, ha az olvasó elismeri az egyéjszakás kalandok létjogosultságát, de legalábbis nem ítéli el túl mélyen ezeket a kósza kufircokat. A történet során azonban nem találkozunk kínos részletességgel előadott kalandokkal – még a harmadik, Hardcore című részben sem. A hangsúly a kínos szón van. Többek számára erőltetettnek tűntek a Szürke ötven árnyalatának szexjelenetei, különösen igaz ez a fordításra: nem sok magyar olvasónak indíthatta be fantáziáját a túlfűtöttnek szánt „Add meg nekem, baby!” felkiáltás. A Függőleges mosolyban tömérdek pozícióval, ritmussal, mocskos beszéddel és testnedvvel szembesülünk, ám ezek a tényezők elképesztő természetességgel és hitelességgel foglalják el helyüket a szövegben. A fejezetek rövidek, a cél láthatóan nem az olvasó vágyának felkorbácsolása. Pataki nem akar minket vehemensen meggyőzni arról, hogy márpedig neki mekkora orgazmusokban volt része – olykor ugyan finoman jelzi, hogy az eszméletvesztés ellen küzdött–, sőt, az olvasót sem igyekszik ilyen katartikus élményekbe hajszolni. Bár egy egészséges ember pulzusa egy aktus tényekre szorítkozó leírásának hatására sem marad egészen nyugodt, a cél valami egészen más.
Igaznak bizonyul az állítás, hogy a szerző hiánypótló művet kíván létrehozni, a „sokszor kifogásolt férfihallgatást” szeretné megtörni, és a férfivá válás kulisszái mögé akar bepillantást nyújtani. Bár férfivá válásról itt elsősorban szexuális szemszögből van szó, a metamorfózis nem történhet némi elmélkedés nélkül, így a különböző kalandok mellett olvashatunk többet között a Facebook csajozásra tett hatásairól, illetve a média csajokra gyakorolt hatásáról is. Egyszóval nem csoda, hogy a pikáns tartalmak hype-ja ellenére is több kiadó visszautasította a könyvet, mert hiába pikáns és szaftos, nem elég lebutított. Vagy arra hivatkoztak, hogy csak az ismert emberek szexuális élete az érdekes, teljes mértékig figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a könyv nem korlátozódik egy ember szexuális életének taglalására. A testiség már-már puszta kiegészítőként van jelen a szövegben, a szerző és a kalandok szereplőinek személye irreleváns, ami lényeges: a tapasztalatok, a gondolatok, a tanulságok. A férfivá válás folyamata. Hogy a külvárosi, grafittis, „vízisiklótestű” srácból hogyan lesz felnőtt férfi, aki tisztában van a saját vágyaival és a női gyönyör mibenlétével, ám legfőképp azzal, hogy miért érdemes.
Véleményem szerint a könyv hű a kitűzött célhoz, mi több, bravúrosan valósítja meg azt. Mindenből élvezhető mennyiséggel szolgál: szexből, elmélkedésből, humorból és öniróniából egyaránt. Úgy gondolom, hogy aki nem egyszerű pornográf szövegként, kellő intelligenciával forgatja ezt a könyvet, az rengeteget profitálhat belőle. A külső szemlélő pedig a könyv címlapján található függőleges mosoly felett gyakran megláthatja annak vízszintes, nevető párját.
Szerző: annabona
