Apa és fia
Patrick Hamingway, Ernest Hemingway fia a hétvégén, június 28-án töltötte be a nyolcvanadik életévét. Az alkalomból beszélgetést hallható vele a NPR honlapján. Az interjúból kiderül, hogy a Patrick Hemingwaynek, aki nem követte apja hivatását, hanem élete nagy részében szafarikat szervezett turistáknak Dél-Afrikában, mint minden híres ember gyerekének, szintén egész életében magyarázkodnia kellett a neve miatt. De ez számára inkább szórakoztató volt, mint zavaró. A legkedvesebb eset az volt, amikor boldogan megrázta valaki a kezét és azt mondta "Imádom a könyveit, Mr. Hemingway, az összeset elolvastam, a kedvencem a Grapes of Wrath" (Érik a gyümölcs - John Steinbeck). Patrick Hemingway szerint amúgy a Búcsú a fegyverektől apja legjobb regénye, "olyan érték van benne, amelyet az évek során egyre jobban felfedeznek az emberek." Máig gyakran olvassa apja műveit, már csak üzleti megfontolásokból is, hiszen ő foglalkozik apja mostani marketingjével, amelyet igencsak sikeresnek ítél, Hemingway többi kortársához viszonyítva, ha most belépünk egy könyvesbolta, sokkal több Hemingway könyvet találunk, mint például Faulknert.
Saját születésnapjáról azt gondolja, öröm betölteni ezt a szép kort, de mégis több benne a szomorúság, hiszen hiába tudjuk nagyon is jól, hogy az ember akár százhúsz évig is élhet, mégis biztosak lehetünk benne, hogy valamikor nyolcvan és kilencven éves korunkban meghalunk. Hemingway - akit fia is csak egyszerűen Hemingwaynek hív az egész interjú során - döbbenetesen fiatalon elkezdett már a halálon gondolkodni, az egyik kedvenc mondása pedig az volt, "ez az egyetlen életünk, amit kaptunk". Ahogy egyre idősebb lesz, Partick egyre többet gondol az apjára, hiszen nyolcvanéves korában szerinte az ember már inkább a múltban él, eszébe jutnak egészen kisgyerekkori élményei, hogy milyen volt Hemingway, hogyan akarta felkapni és megpuszilni, amit ő kisgyerekként nagyon nem szeretett, mert az apjának kemény whiskey-szaga volt, vagy azokra az afrikai éjjelekre gondol, amikor az apja egyfolytában írt, vagy a sok közös bolondozásra.
Az interjúban felvetődött a Hemingway családot beárnyékoló öngyilkosságok kérdése is, hiszen nemcsak Patrick apja, hanem nagyapja és unokahúga, Margaux Hemingway is öngyilkosok lettek. Többféle magyarázatot kerestek már a családot sújtó szerencsétlenségre, van aki szerint genetikai okok miatt, mások szerint a genetikai hajlamot erősítették mindannyiuk alkoholproblémái is. Ám Patrick Hemingway nem ment bele a részletekbe, inkább elmosta a választ azzal, hogy szerinte a közvélemény mindig is azt gondolta, hogy a zsenik egyúttal őrültek is, amelynek a fő oka az lehet, hogy féltékenyek a sikerükre, a tehetségükre. Nehéz elfogadni, hogy egy generációban csupán három-négy nagy író születhet.
