A világon egy évben kétmillió könyv jelenik meg a Wikipédia szerint, ebből Magyarországon tizenkétezer. Ennek a töredékét sem vagyunk képesek elolvasni, de hogy még tovább nőjön az elolvasásra váró könyveink listája, mostantól a Könyves Magazin minden számában választunk három könyvet, amit nagyon szeretnénk magyarul is kézbe venni.
Könyves magazin 2015/4.
LIBRI-SHOPLINE NYRT, 2015, 76 oldal, 5 pont + 199 Ft
Marlon James: A Brief History of Seven Killings
Riverhead Books, 2014, 740 oldal, 28,95 $
Nem jut eszembe jobb könyv a 21. századból, írta Marlon James harmadik regényéről Irvine Welsh, én pedig hittem neki, és Bécsből cipeltem haza a jamaicai szerző hétszáz oldalas könyvóriását. A brit kiadás keménykötését, mert annak a legszebb a borítója. 1976 decemberének elején, a jamaicai választások és a helyi szociáldemokrata párt, a PNP (People's National Party) által szervezett Smile Jamaica-koncert előtti napokban hét fegyveres támadt Bob Marley házára. A merényletben Marley mellett a felesége és a menedzsere is megsérült. Bár a fellépést a támadás ellenére sem halasztották el, az énekes-dalszerző utána azonnal elhagyta az országot, és két évre Londonba tette át a székhelyét. Kingston utcáin eközben egyre hangosabbak lettek azok a pletykák, amelyek politikai indíttatást gyanítottak a merénylet mögött. James, aki rendőr szülei révén mindig első kézből értesült a Jamaica utcáin tomboló erőszakról, az ország legveszélyesebb és leginstabilabb évtizedeibe repít vissza, és a hét feltételezett támadó sorsát követi végig a hetvenes évektől egészen a kilencvenes évekig. CIA-ügynökök, politikusok, újságírók, vérszomjas bandatagok és Keith Richards drogdílere népesíti be az elbeszélt harminc évet, James pedig mindegyiküket olyan elképesztően hiteles hangon szólaltatja meg, mintha egész eddigi életében ilyen figurák körében mozgott volna. Dave Eggers szerint sokként éljük majd meg, ha le kell tennünk a történetet, hogy megegyünk egy szendvicset. Amíg valamelyik magyar kiadó ráugrik a regényre, kitalálom, hogy milyen szendvicstől szeretnék elsőként sokkot kapni.
Miért olvasnánk? Az utóbbi évekből egy magyarul megjelent jamaicai regény sem jut eszünkbe, és mert bárhogy is tagadja, valószínűleg nem létezik olyan ember, aki ne bólogatott volna már elégedetten Bob Marley valamelyik gigaslágerére.
Ta-Nehisi Coates: Between the World and Me
Spiegel & Grau, 2015, 176 oldal, 24 $
Ta-Nehisi Coates a baltimore-i utcán nevelkedett, majd a börtönök helyett, amiket a hozzá hasonló fiatal fekete férfiaknak épített a fehér, középosztálybeli társadalom, a Howard egyetemen kötött ki. Gyerekkoráról és az iskolai élményeiről The Beautiful Struggle című memoárjában mesél, második könyvében, a Between the World and Me-ben pedig 15 éves kamaszfiához, Samorihoz írt levelet, akinek fel kell valahogy dolgoznia, hogy a világ számára nem olyan biztonságos hely. Coates ismét felidézi nyugat-baltimore-i és egyetemi éveit, de ezúttal apaként és íróként is mesél arról, hogy milyen érzés fekete testben élni Amerikában. Könyve fájdalmasan pontosan időzít, elég csak Fergusonra vagy Trayvon Martin és Eric Garner halálának körülményeire gondolni, vagy rákeresni a #blackmatterlives tagre a Twitteren. Coates prózája éleslátó, felkavaró, és kellőképpen szikár ahhoz, hogy kijelenthessük, egyetlen mondata sem felesleges.
Miért olvasnánk? A fekete szót túl sok mindenre tudnánk behelyettesíteni Magyarországon, és azért, mert ha Toni Morrison kötelező olvasmánynak titulálná, még a telefonkönyvet is hajlandóak lennék végigolvasni.
Alexandra Kleeman: You Too Can Have a Body Like Mine
Harper, 2015, 304 oldal, 25, 99 $
Ha egy debütáló regényt A 49-es tétel kiáltásához (Pynchon) vagy a Fehér zajhoz (DeLillo) hasonlítanak, akkor annak érdemes adni legalább egy egészen kis esélyt. Alexandra Kleeman a 20. századi olasz testépítő, Charles Atlas egyik hirdetéséből kölcsönözte első könyve címét, ami a megszállottan hajszolt egészséges életmód, a fitnesz és az egész fogyasztói társadalom szatírája, és ami után egy ideig elmegy a kedvünk a narancsfogyasztástól. A regény A, B és C története, akik randizós valóságshow-ban akarnak szerepelni, fátyolos szemmel bámulják a reklámokat a tévében, jégkrémdiétán vegetálnak, és le vannak nyűgözve egy helyi celebritástól, aki azzal szerzett tizenöt perc hírnevet magának, hogy felvásárolta egy nagyáruház teljes borjúhúskészletét. Kleeman szürreális, de nagyon is ismerős világában a kapitalizmus mindent és mindenkit uniformizál, és azt is bebizonyítja, hogy bármennyire is szilárdnak hisszük, az identitásunk sokkal képlékenyebb, mint gondolnánk.
Miért olvasnánk? Azért, mert hatott már ránk tévéreklám, és akartunk már hasonlítani valaki egészen másra.
A cikk eredetileg a Könyves magazin őszi számában jelent meg.
