A nyár közepe óta tudjuk, hogy Esterházy Péter beteg, ez később a göteborgi könyvfesztiválra írt leveléből derült ki (ne felejtsük el Dippold Pál tahóságát):
„Erről sokat tudnék beszélni (ti. az irodalomról – a szerk.), a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.) Folytatom zárójelen kívül, mintha mi sem történt volna.”
Esterházy alig jelenik meg nyilvános eseményen, viszont ír és olvas, ahogy korábban is. Például egy Virginia Woolf-kötetet nem talál, de nem spoilerezek többet, csak győzzük kivárni az újabb írást. Most A bűnös könyvbemutatója helyett adott interjút a Könyvesblognak Szüts Miklós festőművésszel együtt. Beszélt a betegségről, a rák megszemélyesítéséről, az írás és terápia viszonyáról, mindezt jó hangulatban. Az interjút itt lehet megnézni:
Amikor megérkezünk, a maradékot eszi Esterházy és Szüts, közben azon nevetnek, hogy Szütstől senki nem kérdezte meg a Pozsonyi úti dedikáláson, ahol EP szerint az egyik irányban az Árpád hídig, a másikban Csepelig állt a sor, hogy van. Mindenki csak EP-nél érdeklődött, pedig ő is tudna mesélni! Szüts erős kávét főz, ezt is megjegyeztem.
A gyilkost Hasnyálkának ("...valójában Hasnyálmirigyrák volt a neve az ebadtának") hívják Esterházy Péter és Szüts Miklós közös könyvében, A bűnösben. A betegsége óta ez az első kötete, és már rögtön a szöveg elején megjelenik a rák. Ő nem akarta a betegségét görcsösen kerülgetni, ahogy mondta: csak az számít, amit a kéz mond, a következményeket meg majd meglátjuk. (Egyébként: tavasszal jelent meg Marianna D. Birnbaum beszélgetőkönyve Az évek iszkolása címmel, amiben EP-t a betegségről és a halálról is kérdezte. Itt írtunk róla.:)
Esterházy Péter, Szüts Miklós: A bűnös
Magvető Kiadó, 2015, 80 oldal, 2690 Ft
Nincs bűn, de van nyomozás, pedig EP viszonya "a krimi műfajához visszafogott":
"El-el szoktam unni a cselekményt, az aprólékos földerítését az ügynek. Tompább hozzáállást igényel, a megfilmesítéseket szeretjük. Ül az ember és nézi a sok szép rejtvény feloldását."
Eredetileg Szüts képeihez készült volna 10 db 10 oldalas krimi, végül született egy krimi, amiben EP folytatja a játékot a valódi élet és a fikció egybeírásával. Szüts egy kis alakú könyvet állított össze, csupa zaklatott kép, ami együttműködik az írással, nem illusztrálja azt. "Nem tudni, mi van a képeken. De valami történik. A képek tartanak valahová" - írja EP, aki hozzáteszi, hogy a képeknek nem villogó cselekménye, hanem titkos és titokzatos története van. Az interjúban megemlíti, hogy úgy nézte a képeket, mint a Nagyítás híres tenisz-jelenetében a teniszlabdát a szereplők:
A beszélgetést messziről kezdjük, konkrétan onnan, hogy mennyire felcserélhető az író és a nyomozó alakja, ahogy Paul Auster egyszer írta.
"Volna egy triviális megoldás, hogy az író keresgél valamit, lehetne nyomozónak mondani" - válaszolja EP, hozzátéve: "Nem nagyon érdekel, hogy az író, a nyomozó vagy a szereplők mit keresnek, az érdekel, hogy a könyv mit keres. Az a könyv, amelyik nem keres semmit, az nem érdekel, akkor sem, ha népszerű vagy ha olvasmányos."
A bűnös foglalkoztatja a legjobban, hogy mennyire van szükségszerűen hozzárendelve a bűn, mennyire van esélye kikerülni azt. "Ezek éles kérdések. Lehet-e nem bűnösnek lenni?"
Ki mondja meg, hogy valami bűn vagy nem bűn? Milyen tekintély áll emögött? Milyen világrend mondja azt, hogy van bűn? - teszi fel a kérdéseket EP, mert amit most bűnnek tekintünk, azt nem tekintjük annak később, de máshogy gondolhattunk rá korábban. "Hol annak tekintünk, hol nem." Minden korban és társadalomban más-más a bűn fogalma, máshogy képződik meg az értékrendszer. "Másért köveznek most egy embert, mint a 15. században".
