Ha ön esetleg milliomos, és minden vágya, hogy irodalmi nagyságok házaiban lakjon, akkor itt a soha vissza nem térő alkalom.
T.S Eliot kisfiúként rendszeresen a massachusettsi Gloucesterben töltötte a vakációt, a családja ugyanis még 1896-ban ott épített fel egy nyaralót, nem messze a tengerparttól. Az ingatlant most eladásra kínálják, a vételár 1,3 millió dollár, és a hirdető bízik benne, hogy talán lesz olyan rajongó, akinek az érdeklődését felkelti az ingatlan.
Eliot az irodalmi Nobel-díjat 1948-ban kapta meg "a modern költészet úttörőjeként nyújtott figyelemre méltó teljesítményéért". A víz, a tenger képei egyik leghíresebb költeményében, a J. Alfred Prufrock szerelmes éneke című költeményében is fel-felbukkannak:
"Szabad barackot ennem,
S fehér flanellruhában a tengerpartra mennem?
Hallgattam a sziréneket, egymást hívták, nem engem.
Úgy hiszem, nékem már nem énekelnek.
Láttam a hullámok hátán vágtatni őket,
Fésülték a habok szétkuszált üstökét,
A szél fújt, és a víz fehér lett, majd sötét.
Álmunkban láttuk a tenger alatti termet,
A sellőket, akik rőt koszorúkat adtak,
S megfulladunk, ha majd emberek hívogatnak."
(fordította: Kálnoky László)
Forrás: LA Times
