Ha ön esetleg milliomos, és minden vágya, hogy irodalmi nagyságok házaiban lakjon, akkor itt a soha vissza nem térő alkalom.

T.S Eliot kisfiúként rendszeresen a massachusettsi Gloucesterben töltötte a vakációt, a családja ugyanis még 1896-ban ott épített fel egy nyaralót, nem messze a tengerparttól. Az ingatlant most eladásra kínálják, a vételár 1,3 millió dollár, és a hirdető bízik benne, hogy talán lesz olyan rajongó, akinek az érdeklődését felkelti az ingatlan.

Eliot az irodalmi Nobel-díjat 1948-ban kapta meg "a modern költészet úttörőjeként nyújtott figyelemre méltó teljesítményéért". A víz, a tenger képei egyik leghíresebb költeményében, a J. Alfred Prufrock szerelmes éneke című költeményében is fel-felbukkannak:

"Szabad barackot ennem,

S fehér flanellruhában a tengerpartra mennem?

Hallgattam a sziréneket, egymást hívták, nem engem.

 

Úgy hiszem, nékem már nem énekelnek.

 

Láttam a hullámok hátán vágtatni őket,

Fésülték a habok szétkuszált üstökét,

A szél fújt, és a víz fehér lett, majd sötét.

Álmunkban láttuk a tenger alatti termet,

A sellőket, akik rőt koszorúkat adtak,

S megfulladunk, ha majd emberek hívogatnak."

(fordította: Kálnoky László)

Forrás: LA Times