Forrás: Lena Dunham/Twitter
Nemrég megjelent önéletrajzában, a Nem az a fajta lányban (amarosan érkezik magyarul!) Lena Dunham bevallotta, hogy egy egyetemi bulin megerőszakolták, ám ő csak az aktus után jött rá, hogy ami vele történt, az tényleg erőszak volt.
Részegen és betépve bulizott egy egyetemi partin, amikor találkozott egy Barry nevű hátborzongató fiúval, aki nagyon agresszívan nyomult rá. Félrevonultak, és Dunham próbálta meggyőzni magát, hogy tényleg az ő döntése, ami történik, egészen addig, amíg rá nem jött, hogy a fiú nem visel óvszert, mert akkor kirúgta a szobából. Később, miután bevallotta, hogy milyen megbízhatatlan narrátor, ismét visszatért ehhez a jelenethez, és elismerte, hogy korábban nem mesélte el a teljes sztorit. Könyvében olyan szexuális aktusnak minősítette a történteket, amit senki sem értelmezett megfelelően, és amikor a szobatársa közölte vele, hogy őt bizony megerőszakolták, nevetni kezdett. Dunham úgy érzi, legalább ötven szempontból az ő hibája, ami történt, de azt is tudja, hogy egyetlen percig sem egyezett bele, hogy ilyen módon bánjanak vele.
A legnagyobb kihívás az egyetemi nemi erőszak témájával kapcsolatban az, hogy a társadalom teljesen mást gondol nemi erőszaknak. Például azt, ha egy sötét éjszakán egy ismeretlen támadó veti rá magát az áldozatra egy elhagyott sikátorban. Dunhamhez hasonlóan számos olyan ember van, aki nem jól minősítette az egyetemi erőszak látszólag félreértető helyzeteit, de a különböző kampányok azon vannak, hogy megértessék az egyetemistákkal, hogy mit is jelent ténylegesen a beleegyezés. Hangsúlyozzák például, hogy aki alkohol vagy drog hatása miatt cselekvőképtelenné válik, jogilag nem járulhat hozzá a szexhez. Ahelyett, hogy a nem szó elhangzásához kötnék a konszenzust, az igen szó elhangzásához kötik. Ha nem hangzik el az igen, addig minden helyzetben úgy kell tekinteni, mintha a másik nemet mondott volna. Ez a megerősítő hozzájárulás, amit két feminista írónő, Jaclyn Friedman és Jessica Vale népszerűsített, és amit már törvénybe is foglaltak Kaliforniában.
A törvény kritikusai szerint a Yes Mean Yes-tövény (Az igen azt jelenti, igen) irreális, és emiatt minden egyetemista erőszakolónak minősíthető, hacsak nem egyeztette az aktus elején, hogy partnere pontosan mire számíthat. Megerősítő hozzájárulás, vagyis az igen kimondása nélkül ugyanakkor az egyetemisták talán könnyebben értelmezik majd a félreérthető helyzeteket, az olyan ismert és népszerű figurák, mint Dunham pedig segítetnek, hogy minél több érintetthez eljusson az egyetemi erőszak témája. Azáltal, hogy elmeséli, hogyan érezte magát az aktus közben, és elismeri, hogy időbe telt, amíg rájött, hogy ami vele történt, az nemi erőszak volt, Dunham is belépett a mindennapos szexuális erőszakkal szembeszegülő mozgalomba. A könyve pedig talán segít majd néhány fiatal lánynak, akik korábban nem tudták, mit jelent az a szó, hogy beleegyezés.
Forrás:ThinkProgress
