Kép forrása: MTI
Az Emberi Erőforrások Minisztere megbízta Demeter Szilárd írót a Petőfi Irodalmi Múzeum ideiglenes főigazgatói tisztségének ellátásával - írja az origo. A PIM vezetésére kiírt pályázat nyilvános, és annak elbírálása után kerül sor a vezetői tisztség végleges betöltésére.
Az 1976-os születésű Demeter Szilárd dolgozott szerkesztőként, prózaíróként pedig eddig hat kötete jelent meg. 2008-2014 között Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő mellett dolgozott sajtófőnökként, majd irodavezetőként. Ebben az időszakban tette közzé azt a nyílt levelét, melyben közölte, hogy kivonul az irodalomból.
Később a Századvég Alapítvány kutató-elemzője lett. 2017 novemberétől idén júliusig a regionális napilapok mellékleteként megjelenő Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet főszerkesztője volt, akkor lapigazgatónak nevezték ki. Hogy miért pont őt nevezték ki főszerkesztőnek, az origónak tavaly a következőt nyilatkozta:
Olyan embert kerestünk a kiadvány élére, akit nem tudnak szétszedni szakmai nehéztüzérséggel. Sajnáltam volna azokat a kollégákat, akik az életüket tették fel az irodalomra. Engem lehet lőni, mert cseppet sem érdekel, hogy a szakma, vagy bárki más mit gondol rólam. Eleve nem tartom magam írónak, az írás csak a hobbim és a szenvedélyem. Maga az írás öröm számomra, nem melegítenek sem a díjak, sem a vállveregetések, szóval nem tudnak kirúgni abból az úri klubból, ahová be se léptem. Márpedig támadni fognak, azt már eddig is tapasztaltuk. Ez egy ilyen játék. A magyar nyelvterületen rendkívül sokan írnak, nem tudsz eldobni egy Arany-összest úgy, hogy legalább nyolc költőt és két prózaírót ne találnál fejbe. Sok az eszkimó és kevés a fóka, ezért már akkor megpróbálnak felrúgni, amikor még csak a pálya felé tartasz. Ráadásul kampányidőszakban vagyunk, nagy a harci zaj, minden átpolitizálódik. Én viszont régi csataló vagyok ezen a terepen, egy évtizede a politikacsinálásból élek különböző feladatkörökben, megedződtem a lövészárkokban. Van egy közmondás, Mikszáth is idézi, valahogy így szól: nem az a legény, aki üt, hanem aki állja. Hát állom, ha ez a feladatom.
Két éve Demeter Szilárd a Mandineren írt arról, hogy inkább olvasónak tartja magát, mint írónak:
Írni szórakozásképpen írok, olyan, mint zenélni, elfoglal, élvezem, jó. Valamivel több mint hobbi, eksztatikus állapot, tartalmas időtöltés, túlmutat rajtam. Soha nem akartam író lenni, az irodalom számomra ilyen értelemben nem megélhetési kérdés. A pénzt munkával keresem. Szépirodalmat írni nem munka.
Az úgynevezett szakmáról pedig a következőket:
Olvasóként nem érdekel az irodalom mint szakma. Mint „írót“ pláne nem, évek óta nem járok írótáborokba, vagy olyan helyekre, ahol sok író összehajol; jó dolog az akolmeleg, nem mondom, de még jobb a családmeleg, részemről ezzel a kérdés eldőlt.
Demeter Szilárdnak tavaly jelent meg a Kéket kékért című kötete az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában. Az 1989-es romániai forradalom idején játszódó regény világát a fülszöveg Bodor Ádáméhoz és Gabriel García Márquezéhez hasonlítja: "A mágikus realizmus kellékei mellett megtalálható benne a humor, a dráma és az ógörög filozófia néhány alaptétele, amely a meghökkentő látszat ellenére szervesen beleolvad a műbe - és mindezeken a rétegeken keresztül úgy törik meg az ábrázolt élet, mint a sarki fény a Hargita csúcsán".
