Fotó: Asztalos Gábor
Egy életed van címmel jelenik meg a Könyvhétre Csernus Imre új könyve, amely egy teljes évet lefedve, tizenkét fejezetben tárgyalja a lélek állapotát. A pszichiáter a hónapok és évszakok váltakozásán keresztül elemezte, hogy mit ajánlatos a mindennapokban másképp csinálni a tudatos és a tudattalan létben ahhoz, hogy értékes és tartalmas életet élhessünk.
Dr. Csernus Imre: Egy életed van
Jaffa Kiadó, 2019, 230 oldal, 3990 HUF
Sok-e huszonhatezer vagy kevés? – teszi fel a kérdést új könyvében Csernus Imre. Nem pénzről, hanem napról van szó, nekünk, magyaroknak ugyanis átlagosan huszonhatezer jut az életből. Ha sok, ha nem sok, a szerző szerint ezt az időt úgy kell eltöltenünk, hogy egyetlen napot se pazaroljunk el. Ez az Egy életed van mozgatórugója.
„Azt szoktam mondani, hogy 25 év” – válaszolta Csernus Imre könyve sajtóbemutatóján arra a kérdésre, mennyi idő megírni egy könyvet. Az Egy életed van a 90. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg, és rengeteg olyan mondatot tartalmaz, amelyet ő már húsz vagy akár huszonöt éve is kimondott, csak akkor még nem ismerte valódi jelentésüket. A kötet sajtóeseményén a szerző hangsúlyozta, amellett, hogy a korábban megfogalmazódott mondatok újra szerephez jutnak, jóval többet is megmutat saját életéből.
A kötet tizenkét fejezete az év tizenkét hónapját jelöli, ezzel pedig fel is teszi az első kérdést: vajon hányszor tizenkét hónapunk van még az életben. Csernus Imre szerint a cím és a tizenkét fejezetes szerkezet arra vonatkozik, hogy „nincs akármennyi időnk, pedig sokan úgy viselkednek, mintha rengeteg idejük lenne. Nem. Itt és most van.” Az évszakok és a hónapok váltakozásán keresztül különböző lelkiállapotok jelennek meg és ahogy már megszokhattuk, a pszichiáter ezúttal is ajánlatokat tesz nekünk, hogyan reagáljunk, hogyan éljük meg az életünk ezen szakaszait.
A szerző kiemelte, hogy mindegyik fejezet címe tudatos, a januáré Hóvirág és halál, ahol rögtön a betegségével indít, mert akkor fedezte fel magán azt a bizonyos fájdalmas csomót. A felfedezés az elmúlás lehetőségét hozta be mindennapjaiba, de mint elmondta, nem ijedt meg: „Én azon voltam, hogy megoldjam a dolgot. Azon agyaltam, mi az én felelősségem abban, hogy ez kialakult”. Könyvében hosszan foglalkozik a betegségével, valamint azzal, miként reagál ő erre, és mit lát a környezetében lévő, ugyanilyen helyzetben lévő embereken. Elmondása szerint az emberek azért nem akarják tudni a haláluk időpontját, mert nem akarják tudomásul venni, hogy az idő véges. Ő viszont nem fél a haláltól, mert hiszi, hogy addig lesz a földi létben, amíg dolga van. „A magas egójú embernek abban a pillanatban, amikor konfrontálódik saját elmúlásával, első reakciója a pánik. Pánik, düh, hogy miért pont vele történik ez” – írja könyvében, valamint hozzáteszi, hogy ilyenkor az ember elkezd menekülni a valóság elől ahelyett, hogy megpróbálna nem megijedni.
„Hogyan lehet elérni? Hóvirág és halál. Mindkettő kapcsolódik a januárhoz. … Jön az új élet, miközben a hóvirág – akárcsak a tiszavirág – rövid életű. Vagyis a hóvirágban ott a halál. Látszólag a tavasz hírnöke, de valójában nagyon gyorsan eltűnik. Én azt gondolom, hogy a belső békét akkor lehetne elérni, ha a gyerekeket megtanítanánk erre. Nem arra, hogy „apu nem lesz mindig”, hanem arra, hogy apu egyszer meg fog halni.”
A fejezetcímek, például Ünnep és képmutatás, Kiégés és megújulás vagy Áldás és menekülés, mind egy-egy lelkiállapotot és kapcsolódó jelenséget jelképeznek. A természet apró jeleivel, hangjaival kiegészítve leírható, mit jelent az ember számára mondjuk egy tavaszi hónap. A Tudatosság és Vakság című fejezetben például, amely az április, Csernus kifejti, milyen jó érezni, hogy itt a tavasz, az élet kirobban, de ha ezt vakon és nem tudatosan töltjük, semmit nem ér.
„Ilyenkor tavasszal el lehet fogadni a jót is. El lehet fogadni azt is, hogy van esélyünk, vannak értékeink, meg a másiknak is van értéke. A kérdés mindenekelőtt az, hogy ezt meg akarom-e, és meg merem-e látni önmagamban. Ez az első lépés.”
Június fejezetében az élet ünnepét hirdeti a pszichológus, amikor zöldell minden, beérik a gabona. A városi ember szerinte mégis búvalbélelt, ugyanúgy közlekedik júniusban is, akárcsak decemberben, észre sem véve, mi zajlik körülötte.
„…szidják a meleget, a beton hőjét, vadásszák az árnyékot, alig várják, hogy egy klímás helyre beüljenek” (...) „Miért tér vissza gondolkodásunkban az a séma, hogy „úgysem fog sikerülni”? Hányszor halljuk, hogy minek csinálod, úgysem fog összejönni?” Majd kielemzi, hogy ez a fajta mentalitás beivódik a köztudatba és generációról generációra visszahúzó erőt jelent. Tanácsa erre: „Ahogyan a szépérzéket lehet fejleszteni, úgy az optimizmust is ki lehet alakítani. … Valóban minden rajtam múlik. Ha öntudatlan maradok, elpocsékolom azt az időt, ha viszont tudatos felnőtt leszek, akkor tanulópénznek tekintem.”
„A jelen tág fogalom, a lényeg az itt és most. Nézegethetem a zöld gyümölcsöket, de ha nem végzem el, amit a gyümölcsfa igényel, akkor hiába hitegetem magamat, hogy a zöld gyümölcs beérik, nem fog beérni, mert a kártevők is teszik a dolgukat.”
Az Egy életed van a korábbi könyveitől nagyban eltér, de még A harcosnál is jóval személyesebb hangvételű írás. Keresztül-kasul van szőve a szerző mindennapi életének történéseivel, a vidéki élet szépségeivel, az évszakok váltakozásával, azzal, hogy milyen az, amikor - a városi élettől eltérő módon - az állatok körülveszik az embert. Csernus Imre elmondta, „…vidéken az évszakok váltakozása sokkal feltűnőbb, a természet körforgása kézzelfogható, és ami körülvesz ott engem, az egész más, mint amit a városban megéltem. Lelassul az élet és meg lehet élni minden egyes pillanatot, észre lehet venni, milyen évszak van körülöttünk.” A könyv is erre kívánja felhívni a figyelmet, hiszen nem tudhatjuk, hány napunk van itt a Földön, de azt őszintén és bátran kell megélni. Nem érdemes a múlton és a jövőn rágódni, hanem emberhez méltó életet kell élni. „A láva is ezt szimbolizálja, ami a borítón van, mert nem elég élni, tűzzel kell élni, szenvedéllyel. Számomra a láva az élet motívuma. Elindul vékonyan, a közepe kiszélesedik, majd a vége lassan eltűnik.”
A könyv keletkezési körülményeivel kapcsolatban Csernus kiemelte, „Régóta foglalkoztatott már, hogy egy füveskönyvszerű dolgot írjak, ezzel kerestem meg a kiadó vezetőjét”. Hozzátette, hogy „a könyvalak sem véletlen, mert az emberekben az első reakció, amit egy történés vagy akár egy könyv is kiválthat, az az indulat. Az indulatok miatt kell idő megnyugodni, kell idő az olvasottak megértésére. Ezért fontos, hogy újra és újra kézbe tudják venni”. És a kérdésre pedig, hogy ki a célközönsége a könyvnek, ezt válaszolta: „Mindenki, aki azt mondja jól van, de a tükörben nem tud őszintén mosolyogni.”
Szerző: Rátkai Zsófia
