„Én annyi minden elfelejtettem már, – mondta a kislány a bácsinak –de aztán eszembe jutott, te mennyi mindent felejthettél el eddig!” Joshua Foer Einsteinnel a Holdra című könyve emlékezésről és felejtésről útban az USA memóriabajnoksága felé.
Brit tudósok szerint átlagosan egy évben negyven napot vesz igénybe kibogozni az összes problémát, amelyet azzal okoztunk magunknak, hogy elfelejtettünk valamit. Joshua Foer feledékeny amerikai tudományos újságíró az emlékezetet kutatva beépül a memóriabajnokok furcsa szubkultúrájába, és részt vesz a memória-világbajnokságon is. A világbajnokság először zsenik freak showjának tűnik, de az egy éves kutatómunka során Foer rájön, hogy az eredmények nem a zsenialitáson múlnak, a verseny sokkal inkább egy kreatív body builder bemutató, ahol ókori technikákkal és képzelőerővel hosszan trenírozott memóriák mérik össze tudásukat. A kötet szerzője kutatási eredményekkel, memóriatörténelemmel és különleges mentalista trükkökkel írja felül mindazt, amit az emberi emlékezőtehetségről gondoltunk. Beépülve a memóriaversenyzők köré, Foer a monoton és nem túl eredményes magolás helyett olyan technikákat sajátít el, amelyek a képzelőerő segítségével fejlesztik a memória kapacitását, mint a PAO-rendszer, amely mozgalmas képekké formálja a számokat vagy a memória palotája, ahol az emlékeket egy elképzelt rendszerben raktározzák. Mindeközben az újságíró az emlékezőtehetség szélsőséges eseteivel is találkozik: San Diegóban egy öregúrral, aki a tudomány által ismert legsúlyosabb amnéziában szenved, Salt Lake Cityben pedig egy igazi csodabogárral, aki azt állítja magáról, hogy több mint kilencezer könyvet tud kívülről. Foer az egy évig tartó kutatást és memóriafejlesztést követően maga is benevez a memória-világbajnokságra, amelyet – meglepő módon – meg is nyer, miközben arra is ráeszmél, hogy elfelejtettük, hogyan kell emlékezni, pedig az emlékeink mi magunk vagyunk.
