Nyolc író és költő féltve őrzött gyerekkori kincsét rejti az a virtuális kiállítás, amelyet most bárki megnézhet a Mesemúzeum oldalán. Ehhez csak annyi kell, hogy a látogatók rákattintsanak a szerző nevére, mire rögtön feltárul egy doboz, és kapunk egy rövid leírást is arról, hogy miért olyan fontos az a bizonyos tárgy a tulajdonosának.
Berg Judit például egy maréknyi kagylót adott a kiállításra, melyeket az érettségi utáni nyáron gyűjtött a holland tengerparton, Tasnádi István pedig egy kazettát (utóbbi A kőmajmok házában is felbukkan). A kiállított tárgyak között van Varró Dániel 13 éves kori, iszonyúan szórakoztató naplója is, amelyben ír a szüleiről, a nővéréről (aki a 13 éves Varró szerint jó költő: „Nem annyira jó, mint én, de jó költő”), és gyerekkori barátjáról, „Andrew Muhiról” is, aki aztán sok évvel később Muhi Andrisként beköltözött a Túl a Maszat-hegyen birodalmába.
A teljes kiállítást ITT tudjátok végigkattintani!