Szuperhősök márpedig igenis vannak. Anders például néha úgy érzi, az egész élete verseny: Tomas hiába az ikertestvére, mégis mindig alul marad vele szemben. Mindig csak második. Amikor bejut a Cserélőkhöz, és lehetőséget kap, hogy belőle is Cserélő lehessen, megint versenyeznie kell. Pedig valaki más életébe belecsöppenni és ott helyt állni nehéz küldetés. Andersnek nincs könnyű dolga, és miközben mindenáron őriznie kell a Cserélés titkát, a saját életében is fény derül egy régi titokra.
Maren Stoffels: Cserélők - Ne mondd el senkinek, mire készülsz
Fordította Rádai Andrea
1. rész
A Cserediák
Anderst követik
Anders most már teljesen biztos benne, hogy követik. Már akkor észrevette a férfit, amikor elindult hazafelé az iskolából. Korábban sosem látta ezt az alakot. Mit akar tőle?
Anders felgyorsítja a lépteit, de hiába. Egy kirakat üvegében megint megpillantja.
Amúgy nincs rajta semmi különös, farmert és kötött pulóvert visel. Igyekszik nem feltűnni, és épp ez tűnik fel Andersnek.
Egy kicsit olyan, mint egy titkos ügynök, főleg abban a kék sapkában.
Ki lehet ez?
Jaj, ha legalább Tomas itt lenne! De Anders reggel elkésett az iskolából, és emiatt tovább bent kellett maradnia. A bátyja már rég otthon van…
Anders hátrafordul. Még mindig ott van! Most már muszáj lenne lerázni. Anders besurran a házuk
mögötti sikátorba, és számolni kezdi a kertkapukat. Tomasszal is mindig ezt csinálják, mintha nem látszana messziről, hogy melyik az ő házuk. Az egész utcában egyedül nekik van méregzöldre festett kertkapujuk.
Négy, öt, hat… Anders mindjárt hazaér. A kertjükben már biztonságban lesz. Még egyszer hátrafordul, de most nem látja a férfit. Ez meg hogy lehet? Anders ijedten megáll. Mi történt?
Az előbb még ott jött szorosan mögötte! Anders elnéz az utca vége felé.
De ott sincs senki. Lehet, hogy a férfi végül feladta? Vagy valójában nem is őt követte?
Anders megkönnyebbül. Visszafordul, és bummm! Nekimegy valakinek. Az ütközéstől hátraesik és lehorzsolja a kezét.
– Aú!
– Ne haragudj!
Anders felpillant. Végignéz a barna cipőn, a farmernadrágon, a kötött pulóveren, a vörös szakállon, kék sapkán…
De hiszen… ez a férfi követte! Anders gyorsan feltápászkodik.
A legszívesebben segítségért kiáltana, de egy hang sem jön ki a torkán.
– Anders – szólal meg a férfi. – Anders van Wonderen.
Ez az ember tudja a nevét!
A férfi leveszi kék sapkáját. Teljesen kopasz a feje.
– Engedd meg, hogy bemutatkozzam: Skag vagyok!
Andersnek furcsamód az az érzése, hogy már látta valahol ezt a férfit. Meleg, barna szeme van.
– Skag? – ismétli meg Anders.
– Svéd eredetű név, mint a tiéd – nevet Skag. – Ha egy kicsit másként írnám le, azt jelentené, hogy szakáll.
Mennyire illik rá ez a név!
– Tessék – vesz elő Skag egy kártyát a zsebéből –, ez a tiéd.
– Az enyém?
Anders remegő kézzel veszi el a kártyát. Mit akar tőle ez a férfi?
A kártyán arany betűkkel ez áll: CSEREKÖZPONT.
Anders körül megszűnik a világ. Csak a saját lélegzetét hallja. Ahogy zihálva, hörögve levegőért kapkod.
– Várni fognak – mondja Skag. – Holnap, iskola után. De egyedül gyere! Ne mondd el senkinek, mire készülsz!
Nem sokkal később Anders az ágyán fekszik, és a kártyára nyomtatott betűket bámulja: CSEREKÖZPONT.
Még fekve is beleszédül. A Csereközpont nem lehet más, mint a Cserélők titkos főhadiszállása!
Ha az ember nagyon izgul vagy fél valamitől, felbérelhet egy Cserélőt. A Cserélő bele tud bújni a megbízója testébe, és megcsinálja helyette, amit kell. Jó esetben senki sem jön rá, hogy Csere történt, senki sem veszi észre, hogy másvalaki hajtotta végre a feladatot…
De ez azt jelenti, hogy a megbízónak viszont a Cserélő testébe kell belebújnia a Csere idejére. Hú, milyen érzés lehet másvalakinek lenni, ha csak egy kis időre is?
Lehet, hogy Skag is Cserélő?
Alighanem az. Nincs rajta semmi különös, de ez teljesen logikus. Hiszen mi lenne, ha csak úgy fel lehetne ismerni egy Cserélőt az utcán? Mindenki folyton kérdésekkel nyaggatná őket!
Kérdései éppenséggel Andersnek is lennének. De akkor miért nem tette fel őket Skagnak? Olyan régóta érdeklik a Cserélők, mindenre kíváncsi velük kapcsolatban! Hogy milyen érzés életet cserélni valakivel, hogy hány Cserélő van a világon, egyáltalán, hogy működik pontosan ez az egész… Ezer kérdése lenne! És nem tett fel egyet sem!
A Cserélők bevetés közben egy kezeslábasszerű egyenruhát hordanak, különböző színekben. Erről is kering mindenféle szóbeszéd, de senki sem tudja pontosan, hogy valójában mit jelentenek a színek.
Azok, akiknek már volt dolguk Cserélővel, mindenféle vad dolgokat mesélnek a Csereközpontról. Hogyegyáltalán hol van és hogy néz ki.
Anders már sok ilyen beszámolót elolvasott.
Az egyik osztálytársával, Orlandóval is sokat beszélget a Cserélőkről. Szerinte a Cserélők olyanok, mint a szuperhősök, akik egy csettintéssel bele tudnak bújni másvalaki bőrébe.
De az igazság az, hogy ezt senki sem tudja pontosan. Orlando sem.
Senki sem tudja, hogy működik a Csere.
Senki sem tudja, hol van a Csereközpont.
Senki sem tudja, kik a Cserélők.
Minden, de minden szupertitkos.
Vagyis most már nem teljesen.
Anders még mindig a kártyát bámulja.
Valószínűleg egy igazi Cserélővel találkozott!
És ez még nem minden.
Skag megadta neki a Csereközpont címét.
Anders még egyszer elolvassa: Dapperstaat 8. Egy belvárosi utca.
A legszívesebben most rögtön biciklire pattanna, és rohanna oda! De már besötétedett, és magyarázkodnia kellene, hogy hova megy ilyen későn.
Ne mondd el senkinek, mire készülsz! Skag ezt nagyon komolyan mondta.
Persze, hiszen ha valahogy kitudódna, hol van a Csereközpont, rögtön elözönlenék a Cserefanok!
Mindenki kíváncsi rá, hogy működik pontosana Csere.
Anders hamarosan többet fog tudni.
Ha Orlando sejtené…! Csak néhány fal választja el őket, de neki fogalma sincs, mi történt a háza mögötti sikátorban.
És persze Tomas… Régebben mindig együtt fantáziáltak a Csereközpontról,
hogy hol lehet és hogy nézhet ki. Tomas föld alatti irodát képzelt, ahova csak bányacsillével
lehet lejutni. Anders pedig lombházra tippelt, ahova egy lengő kötéllétrán lehet felkapaszkodni.
– Te mit gondolsz, anya? Szerinted mit akarnak tőlem?
Az íróasztalán álló kép sosem válaszol, Anders mégis beszél hozzá. Ez a kedvenc fotója, az első, ami négyükről készült. Épphogy megszülettek Tomasszal, anya a karjában tartja őket, ugyanolyan ruha van rajtuk. Anders sem tudná megmondani, hogy ki kicsoda kettejük közül.
Anya tisztára szerelmesen néz apára.
Anders még mindig nem érti. Ha valaki ennyire boldog, akkor nem megy el! Pedig anya pontosan ezt tette öt évvel ezelőtt.
Skag szerint talán én is…? – Anders be sem fejezi a gondolatot, túl nagy képtelenségnek hangzik. Ugyan már, miért pont ő? Amúgy is túl fiatal hozzá, nem igaz?
Akkor viszont mit akarnak tőle? Skag megadta neki a Csereközpont címét, biztosan megvolt rá az oka.
Szerintük talán én is lehetnék Cserélő.
Anders érzi, hogy elönti az arcát a forróság. Bele sem mer gondolni: hogy ő – Cserélő?
Egyáltalán, hogy megy ez az egész? Milyen érzés lehet? És vajon végig merné csinálni?
Tomasszal szoktak néha egy napra életet cserélni, csak hogy megtudják, milyen érzés. Eddig mindenkit be tudtak csapni, még a tanító nénijük sem jött rá semmire.
De az igazi Csere más.
Hiszen akkor szó szerint egy vadidegen bőrébe kell belebújni!
És persze végre kell hajtani azt a feladatot, amire felkérték a Cserélőt.
Anders belegondol, hogy hányszor szeretett volna Cserélőhöz fordulni. Hát, elég sokszor!
Például múlt nyáron abban a táborban, ahol Anders nem ismert senkit. Hú, de szívesen felbérelt volna egy Cserélőt, hogy mutatkozzon be helyette!
Szerencsére Tomas azért ott volt. Anders végül persze csak előreengedte Tomast, aki mondott valami vicceset és bemutatta mindkettőjüket.
És a kedvenc könyvükről szóló kiselőadást is együtt csinálták. Főleg Tomas beszélt, Andersnek pont jó volt így.
Elég szuper, ha az embernek van egy ikertestvére az ilyen esetekre, mert amúgy Cserélőt felbérelni nagyon drága. Először is Cserepénzt kell venni. Egyetlen érme többe kerül, mint Anders többhavi zsebpénze.
És egyetlen érme mindössze egy félórás Cserére elég!
– De jó lenne, ha itt lennél, anya!
Anders felkel az ágyról. A kezébe fogja a fotót, és még egyszer megnézi anyát. Szőke haj, kék szem. Tomas és Anders rá hasonlítanak.
Anders puszit nyom a fotóra, pontosan anya arcára. Bármit megadna azért, hogy még egyszer beszélhessen vele. No nem a fotóval, hanem az igazi anyukájával. Ha legalább tudná, hol van…
– Már azt sem tudom, hogy milyen az illatod – suttogja Anders. Főleg arra emlékszik, hogy anya folyton olvasott nekik. De sokszor ő maga talált ki történeteket, amik annyira izgalmasak és valószerűek voltak,
mintha tényleg megtörténtek volna anyával! Volt, hogy órákig mesélt, teljesen megfeledkezett az időről. A végén mindig apa jött fel, hogy szóljon, most már muszáj lefeküdniük.
Anders ránéz az íróasztalán heverő könyvre, amit el kell olvasnia. Hát igen, ha anya itt lenne… Anders szeme előtt általában csak sűrű katyvasszá folynak össze a betűk.
– Anders! – kiabál apa lentről. – Mindjárt vacsora, szólsz a bátyádnak?
– Igen!
Anders lerakja a fotót.
– Majd jövök, anya.
Becsúsztatja a kártyát a nadrágzsebébe, és felmegy
a lépcsőn a padlásra. Tomas lakik a legfelső emeleten. A szobája ajtaja általában félig nyitva van, de most nem.
– Tomas? – Anders benyit a szobába.
Tomas az íróasztalánál ül, és ijedten néz fel.
Gyorsan félresöpör valamit.
– Nem tudsz kopogni?
– Kopogni? – kérdezi Anders csodálkozva. Sosem szokott!
Az íróasztalra pillant.
– Mi az?
– Semmi.
Anders rögtön észreveszi, hogy Tomas ideges. Olyankor
mindig megdörzsöli az orrát, mintha viszketne neki. És Andersnek ekkor esik le. Hát persze, a bátyja is kapott egy olyan kártyát a Csereközpontból! Biztosan azért hívják be őket, mert ikrek.
– Te is… – Anders próbál Tomas mögé nézni, de nem sikerül.
– Én is mi?
Anders elgondolkodik. Nem kezdhet el Skagról beszélni, amíg nem biztos a dolgában!
Ne mondd el senkinek, mire készülsz!
– Te is láttad azt a férfit a házunk mögött? Tomas a szemöldökét ráncolja.
– Milyen férfit?
Anders fürkészve néz a bátyjára. Anders biztos benne, hogy ezúttal nem hazudik. Lehetséges, hogy Tomas egy másik Cserélővel beszélt?
– Ja, csak egy férfi, aki megkérdezte az utat. Andersnek ég az arca.
– Nem, nem láttam. De miért jöttél fel?
– Ja, csak szólni akartam, hogy vacsorázunk.
– Mindjárt jövök. – Tomas az íróasztala felé int, és megvakarja az orrát. – Csak ezt még gyorsan befejezem.
Dapperstraat 8
– Szükségem van rátok ma délután – mondja apa másnap a reggelinél.
Anders álmosan néz fel. Szinte egy szemhunyásnyit sem aludt. Csak a Csereközpontra és Skagra bírt gondolni. És amikor végre elaludt, rettenetes rémálma volt.
Azt álmodta, hogy egy fogorvossal kell Cserélnie, aki azért kérte a segítségét, mert nem merte érzésteleníteni az egyik páciensét, akitől nagyon félt. Vagyis Andersnek kellett volna az illetőt érzéstelenítenie, de annyira remegett a keze, hogy nem a páciens ínyébe, hanem a nyelvébe nyomta az injekciós tűt.
– Mit kell csinálnunk? – kérdezte Tomas.
– Ki akarom festeni a homlokzatot. Kell valaki, aki fogja a létrát – mondja apa, és beletörli lekváros ujjait az ingébe, ami már úgyis festékes.
– Jaj, ne… – fintorog Tomas. – És milyen színű lesz?
Apa szeme felcsillan.
– Ez egyelőre legyen meglepetés!
– De ugye nem lesz nagyon különleges? – kérdezi Tomas. – A kertkapu még elmegy, de a bejáratot mindenki látja!
Apa elvigyorodik.
– Akkor délután találkozunk!
Anders és Tomas egymásra néznek. Tomas a szemét forgatja. Vajon ő is Orlandóra gondol? Hogy majd
emiatt is csúfolódni fog…?
– Hánykor? – kérdezi Anders.
– Miért? Valami dolgod van? – csodálkozik apa.
Ne mondd el senkinek, mire készülsz!
– Én… én csak szülinapi ajándékot akartam szerezni neked.
– Én is – vágja rá Tomas.
Anders felnéz. Na tessék, ezek szerint Tomast is meghívták, most már biztos. És persze neki is azt
mondták, hogy nem beszélhet róla senkinek! Mindjárt nem tűnik olyan félelmetesnek az egész.
Anders majd szépen maga elé engedi Tomast, ahogy szokta.
– Az ajándékvásárlás jó kifogás – mosolyog apa. – Akkor legyen öt óra! És most gyerünk az iskolába, tíz perc múlva fél kilenc.
– Már ennyi az idő? – ugrik fel rémülten Anders.
Csak nehogy megint megbüntessék, és bent kelljen maradnia tanítás után! Ma nagyon nem hiányzik ez neki.
Tomas már szalad is, kinn is van a kertben.
– Futás, öcsi!
– Hét perc – kiáltja Anders, és elindul a bátyja után. – Hét perc köztünk a különbség!
– Már megint elkéstél! – áll be Janne néni a terem ajtajába, amikor Anders be akar menni.
– Nem is! – Anders Tomast nézi, aki villámgyorsan a helyére slisszol. – Pont időben érkeztünk!
– A testvéred még pont időben érkezett – javítja ki a tanító néni –, de te pont nem.
– Biztos, hogy ikrek vagytok? – kiabálja be Orlando a terem végéből. – Te folyton elkésel, Tomas meg soha!
Mindenki nevet.
– Fogd be, Orlando! – szólal meg Tomas. – Még jó, hogy belőled csak egy van.
Most is mindenki nevet. Még a tanító néni arcán is átfut egy mosoly.
– Jól van, Anders, menj gyorsan a helyedre!
Anders megkönnyebbülten rogy le a székére.
– Hogyhogy elkéstél? – hajol oda hozzá Tomas. – Mögöttem jöttél!
– Piros lámpa – motyogja Anders.
Tomas vigyorogva csóválja a fejét.
– Mindig te leszel a második, öcsi.
– Lehet, hogy fel kéne bérelned egy Cserélőt – fordul Orlando Andershez. – És akkor végre nem késnél el a suliból.
Andersnek kalapálni kezd a szíve. Orlando tudja, hogy találkozott Skaggal? Látta őket a szobája ablakából? Á, biztos csak úgy mondja.
– Van is egy kis Cserepénzem – folytatja Orlando.
– Na persze – mondja Tomas –, mintha lenne annyi pénzed.
Orlando belenyúl a nadrágzsebébe.
– Éppenséggel van.
Előhúzza és szétnyitja a kezét. A tenyerén három arany pénzérme ragyog. Anders látja, hogy még Tomasnak is eláll a lélegzete. De ő sem tudja levenni a szemét a csillogó érmékről. Nagy Cs betű van mindegyiken.
Igaziak!
– Hol szerezted? – hebegi Anders.
– Egy Csereautomatából vettem – feleli Orlando. – Vészhelyzetekre tartogatom.
Anders az érméket bámulja. Ismeri a Csereautomatákat, van belőlük jó néhány szerte a városban. De a saját szemével még sosem látott Cserepénzt. Legfeljebb a fotókon, amiket a Cserélőfanok tettek fel a netre.
– Megfoghatok egyet? – kérdezi Anders. Tudni szeretné, milyen érzés a kezében tartani.
– Még mit nem! – Orlando zsebre vágja az érméket.
Az idő lassan vánszorog előre. Amikor végre vége a tanításnak, Anders felugrik. De amikor ki akar rohanni a teremből, a tanító néni utánaszól.
– Anders?
Tomas a hátára dobja a hátizsákját, és integet. A következő pillanatban már az iskolaudvaron rohan a biciklitárolók felé.
Mindig te leszel a második, öcsi.
Anders ökölbe szorítja a kezét. Tomas már megint gyorsabb!
– Csak beszélni akarok veled a kiselőadásodról. Találtál már valami jó könyvet?
Anders az íróasztalán heverő könyvre gondol. Dögunalmas lehet, de legalább nem túl vastag. Még egy szót sem olvasott el belőle.
– Igen.
– Tudom, hogy a diszlexiád miatt nagyon nehéz, de épp ezért kellene időben elkezdened. Talán megkérhetnéd Tomast, hogy segítsen. Mármint az olvasással.
Mert a kiselőadást most tényleg egyedül kell csinálnod. Nagyon jópofa volt, ahogy a múltkor ketten álltatok ki az osztály elé, de úgy vettem észre, hogy főleg csak Tomas beszélt. Legközelebb téged szeretnélek hallani. Nem a testvéredet.
Anders szorítást érez a tarkóján.
– De hát… én nem vagyok olyan jó, mint Tomas.
– Nem baj, nem számít – mondja a tanító néni. – Ez nem verseny.
– A tanító néni nem tudja, milyen ikernek lenni – mondja Anders halkan. – Minden verseny. És utálok
olvasni.
– Megértem, hogy az olvasás kihívást jelent neked – mondja a tanító néni. – De ha megtalálod a megfelelő könyvet, talán élvezni is fogod.
A célhoz közeledve Anders futni kezd. Mindjárt meglátja a Csereközpontot!
Befordul a Dapperstraatra.
És ekkor…
Anders rémülten megtorpan. Meglátja Tomast. Ott áll tőle pár méterre!
De nincs egyedül…
Egy lánnyal beszélget a cipőbolt előtt. A lánynak hosszú, derékig érő, barna hajfonata van. Körülbelül
velük egyidős lehet. Ő is Cserélő lenne? Tomas tőle kapta a névjegykártyát?
Lehetséges.
De akkor miért az utcán beszélgetnek egymással?
Bárki megláthatja őket!
Tomas széles gesztusokkal magyaráz valamit, mintha dühös lenne. Valami baja van?
Ekkor hirtelen körbenéz.
Anders villámgyorsan beugrik egy parkoló autó mögé. Legnagyobb meglepetésére Tomas egyenesen felé tart. Meglátta volna? Anders még kisebbre húzza össze magát.
A lány még kiabál valamit, mire Tomas visszainteget.
Most meg hova megy? A nyolcas számú ház az ellenkező irányban van!
Tomas elmegy a kocsik mellett, nem veszi észre Anderst. Aztán befordul a sarkon, és eltűnik.
Anders most már nyugodtan előbújhat a kocsi mögül.
A lány visszament a boltba, Tomas meg sehol.
Ekkor esik le Andersnek. Tomas nem is a Csereközpontba tartott! És igazat mondott tegnap, nem látta azt a férfit a házuk mögött.
Nem kapott meghívást…
Andersnek egyre gyorsabban dobog a szíve.
Szóval egyedül kell végigcsinálnia.
Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy Tomas után rohan, és elhívja magával.
De aztán eszébe jutnak Skag szavai: Ne mondd el senkinek, mire készülsz!
Anders remegő lábbal indul tovább. A kirakaton át benéz a cipőboltba, de a lányt nem látja sehol.
Ki lehet? Honnan ismeri Tomas? És vajon van valami összefüggés a lány és Tomas tegnapi titokzatoskodása között?
Nem sokkal arrébb Anders megáll a nyolcas számú ház előtt. Ez a… a szupertitkos Csereközpont! A hely, amiről már olyan régóta fantáziált.
Anders csak nézi a magas, homokszínű téglákból készült épületet. Egészen hátra kell hajtania a fejét, ha látni akarja a tetejét.
MAASKANT ÜGYVÉDI IRODA, ez van kiírva a homlokzatra. Jé…
Anders még egyszer megnézi a kártyáját. Tényleg ez a jó cím. Semmi föld alatti bánya vagy lombház, hanem egy egyszerű épület.
Egy kicsit csalódott. A szíve mélyén többet várt ennél. Anders körülnéz. Egy nő megy el mellette bevásárlószatyrokkal, aztán egy csapat gyerek. Senki sem figyel Andersre. Az épületre meg főleg nem.
Anders megvizsgálja a nagy faajtót, de nem talál csengőt. Viszont ahogy hozzáér az ajtóhoz, az résnyire kinyílik.
Be lehet menni csak úgy?
Anders nagy levegőt vesz, és szélesre nyitja az ajtót. Fehér csarnok tárul fel előtte, az egyik falon hatalmas tükör. Meglátja benne magát. Világosszőke haj és nagy, kék szem.
Hajszálpontosan olyan kék, mint a testvérének.
Mindig te leszel a második, öcsi.
Anders ilyenkor szokta maga elé tolni Tomast. Tomas az első, Anders a második. Mindig így volt. De most nem így lesz.
Andersnek ezt egyedül kell végigcsinálnia.
Már kezd eluralkodni rajta a pánik, de ekkor a rettegés egy másik érzésnek adja át a helyét. Mint amikor szilveszter éjszaka egyszer csak beindul a tűzijáték. Anderst meghívták, Tomast nem. A Csereközpont ŐT választotta!
– Kezdődik, anya! – suttogja Anders, és átlép a küszöbön.