Balatonszemesi szegény bognárcsaládba született. Karádon lett kereskedőtanuló a Hangya Szövetkezetnél. Innen került Budapestre, a Hangya-központ reklám- és dekorációs osztályára, ahonnan a cégvezető íratta be, méghozzá szövetkezeti ösztöndíjjal, az Iparművészeti Főiskolára. Mivel nem volt érettségije, rendkívüli tanulónak vették fel, azaz a főiskola alatt kellett letennie a polgári iskolai vizsgákat. A háború miatt megszakadt tanulmányait 1946-tól folytatta, olyan mesterek vezetésével, mint Domanovszky György, Kállai Ernő, Konecsni György és Hincz Gyula. 1948-ban diplomázott.
1950-től vett részt kiállításokon, eleinte meseillusztrációival, első önálló, gyűjteményes tárlatát 1964-ben rendezték a budapesti Dürer-teremben. Osztatlan elismerést váltott ki a valóság elemeire épülő, ugyanakkor a somogyi népművészetből és gyermekkora gazdag élményvilágából merítő, finoman kidolgozott képi világa, amely magába olvasztotta a huszadik század nagy mesterei - elsősorban Picasso és Chagall - által továbbfejlesztett modern klasszicitást is.
Már pályája elején több alkalmazott grafikai megbízást kapott: filmplakátokat tervezett, könyvillusztrációkat rajzolt. Ez utóbbi műfaj hamar az életmű hangsúlyos és sokat méltatott részévé vált. A magyar gyermekkönyv-művészet nagy újítójaként számon tartott Reich mesékhez, ifjúsági regényekhez, gyermekversekhez készült munkáinak
legfőbb jellemzői a könnyed, tiszta vonalak, a sajátosan egyéni forma- és élénk színvilág, valamint a humor.
Mintegy ötszáz kötetet illusztrált tus-, ceruza- vagy krétarajzokkal, vízfestményekkel, pasztell- vagy temperaképekkel, nemzedékek vizuális kultúráját, ízlését és képzeletvilágát formálva. Nemecsek Ernő és a többi Pál utcai fiú, Kormos István Vackor mackója, Benedek Elek mondáinak, Rémusz bácsi meséinek alakjai, Fekete István Téli berekjének szereplői mind azt az arcot viselik az idősebb olvasók emlékezetében, amelyet Reich Károly képzelete és keze alkotott.
Számos szépirodalmi kötet arculata magán viseli eltéveszthetetlen kézjegyét. Ami a Balassi Bálint, Petőfi Sándor, Ady Endre, Radnóti Miklós, József Attila, Devecseri Gábor, Ovidius vagy Shakespeare műveihez készített illusztrációiban közös, az
a mindent átható, derűs humanizmus, amely sok esetben az antik görög-római szépségideál vizuális idézeteként mutatkozik meg.
1954-ben és 1956-ban Munkácsy Mihály-díjjal, 1963-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, megkapta az Érdemes, valamint a Kiváló Művész címet is. 1965-ben a Lipcsei Nemzetközi Könyvkiállítás aranyérmét, 1984-ben pedig a Gyermek- és Ifjúsági Könyvek Nemzetközi Társaságának grafikai diplomáját szintén elnyerte. Aktívan részt vett a hazai művészi közéletben: tagja volt a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete elnökségének, valamint nyolc évig vezette a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége képzőművészeti szakosztályát.
Egyszerű, könnyed és hajlékony vonalvezetés, költőien finom és közérthető ábrázolásmód jellemezte művészetét, amely mindvégig egységesnek tekinthető, korszakokra nem bontható. Pár esztendővel halála előtt ugyan kisplasztikákat mintázott, de ezek stílusukban és témáikban egyaránt a grafikai műveivel rokoníthatók. A bronz alkotásait is bemutató, utolsó nagyszabású tárlatát 1987 decemberében rendezték Sopronban. Súlyos betegsége miatt már nem vehetett részt rajta: 1988. január 7-én elhunyt Budapesten.
Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és debreceni Déri Múzeumban. 2012-ben róla nevezték el a budapesti MOM Kulturális Központ lépcsőház-galériáját, ahol többek között szitanyomataival, rézkarcaival találkozhat a közönség. 2016-ban, a művész szülőházát megvásárolva és felújítva, Balatonszemesen emlékházat alakítottak ki Reich Károly tiszteletére.
(Forrás: MTVA Sajtóarchívuma. Fotó: Mora.hu)