A nyári szünet általában a nagy olvasások ideje, de nincs ez mindenkinél így. Vagy azért, mert más tevékenységek a vakáció alatt elviszik a fókuszt, vagy egészen egyszerűen azért, mert a gyerekek – például az alacsonyabb jövedelmű családokban – a nyári szünet alatt kevésbé férnek hozzá a könyvekhez. (Egy amerikai kutatás ez utóbbit mutatta ki.) De mit tehet az a szülő vagy pedagógus, aki azt szeretné, hogy a gyerek ősszel újra visszataláljon az olvasáshoz? A BookRiot összeszedett néhány tippet és tanácsot.
Beszéljünk pozitívan az olvasásról.
Bár a fenti tanács elsőre nyilván alapvetésnek tűnik, de például az angolszász rendszerben, ahol a renitens diákot iskolai elzárásra ítélhetik, sokszor utasítják arra, hogy a büntetés ideje alatt fogjanak egy könyvet és olvassanak. Az olvasás így könnyen összemosódhat a büntetéssel, ami nem biztos, hogy máskor is meghozza majd a diákok kedvét. Ettől függetlenül nem árt, ha az olvasáshoz mint tevékenységhez alapvetően pozitív élmények, benyomások kötődnek. Például úgy, ha a felnőtt felolvas nekik, függetlenül attól, hány évesek a gyerekek. Sok szülő akkor hagyja abba a felolvasást, amikor a gyereke már önállóan is képes olvasni, ami nagy kár, hiszen az így együtt töltött idő nemcsak közös élmény, de még a kedvet is meghozhatja ahhoz, hogy a gyerek a későbbiekben könyvet vegyen a kezébe.
Legyünk mi magunk is olvasók.
Ha egy gyerek azt látja, hogy a környezetében élő felnőttek soha egyetlen könyvet sem vesznek a kezükbe, akkor mégis hogyan lehetne rávenni őket arra, hogy márpedig ők olvassanak? Ez talán a legegyszerűbb módja, hogy olvasót neveljünk a saját gyerekünkből. Ráadásul számos kutatás kimutatta már, hogy azok a gyerekek, akik már kiskoruktól az olvasás öröméért olvasnak (azaz nem puszta feladatként tekintenek rá), jobban teljesítenek a kognitív képességeket mérő teszteken és a mentális egészségük is jobb lesz.
Találkozzon az olvasó az íróval.
Ha a gyerekeknek lehetőségük nyílik találkozni egy hús-vér íróval, az mindig nagy hatást gyakorol rájuk, kimutathatóan lelkesebben viszonyulnak az olvasás, sőt a kreatív írás iránt is. Sok könyvtárban és iskolában rendszeresen szerveznek író-olvasó találkozókat, érdemes időnként ellátogatni ezekre, egyrészt a találkozás lehetősége, másrészt pedig a könyvbarát társaság miatt.
A képregény is könyv.
Vannak felnőttek, akik a képregényeket még mindig a kevésbé fajsúlyos irodalomhoz sorolják, holott a képregény az egyik legjelentősebb popkulturális műfaj, ami erős vizuális jegyeivel nem mellesleg sokat segít azoknak az olvasóknak is, akik máskülönben nehezebben birkóznak meg a betűtengerrel. Ma már a legkülönbözőbb témákban találunk képregényeket, így minden gyerek találhat az érdeklődésének és ízlésének megfelelőt.
Hadd döntsön.
A szabad könyvválasztás meghozhatja a kedvet, felnőttként a legtöbb, amit tehetünk, hogy a lehető legszélesebbre tárjuk ezt a kaput, és hagyjuk a gyereket, hogy azt a könyvet vegye le a polcról, amelyiket csak szeretné. Az „ez nem neked való”, „te még ehhez kicsi vagy”, „te már ehhez nagy vagy”, „ez nem is igazi könyv”, „ezt már százszor olvastad, válassz valami mást” típusú mondatok biztosan nem segítenek egy olyan gyereknél, aki még bizonytalanul lépked az olvasás birodalmában. Az újraolvasás sok gyereknél nagyfokú komfortérzéssel jár, felnőttként annyit tehetünk, hogy hasonló könyveket mutatunk neki, amikkel lehet, hogy tesz egy próbát. De az is lehet, hogy visszatér a régi, megszokott olvasmányhoz, és az is teljesen rendben van.