Charles Darwin az 1830-as években indult el később legendássá vált hajóútjára, melynek során 1835-ben a Galápagos-szigetekre is eljutott. A paradigmaváltó, a tudományos gondolkodást alapjaiban megváltoztató természettudós a Beagle nevű hajóval járta a tengereket – ez eddig a történelmi tény, a dokumentált valóság. Ezt egészíti ki Lindsay Galvin angol írónő ifjúsági regénye, mely nem kevés fiktív részlettel dúsítja az eredeti történetet. A 10 éves kortól ajánlott könyv
igazi kalandregény, vulkánokkal, hajótöréssel, váratlan fordulatokkal és sárkányokkal,
de ami ennél is fontosabb, az állatok iránti szeretet és felelősségvállalás példázatos történetével.
A fajok eredete szerzőjének élettörténete önmagában izgalmas, telis-tele különös földrészekkel és azok különleges állataival, de Lindsay Galvin könyve még tovább fokozza az izgalmakat, hiszen nem létező lényeket, sárkányokat állít a középpontba. A történet egy hajótöréssel indul, a gyönyörű, egzotikus állatokkal teli Galápagos-szigetek felfedezése során, a hajóra való visszatéréskor. Darwin és a kis hajósinasa, a tizenhárom éves Syms Covington, csónakjukkal egy váratlan viharba kerülnek, a fiút elsodorja a víz, hogy órákkal később a csendes-óceáni szigetcsoport egyik elhagyatott, vulkanikus szigetén vetődjön partra. Itt kezdődnek az árva fiú kalandjai, akinek túl kell élnie ezen a meglehetősen barátságtalan szigeten. Elhagyatottságában egyetlen „barátjával”, a hegedűjével társalog, túlél egy sárkánytámadást és egy vulkánkitörést, éhezést, szomjúságot, és saját döntéseket kell hoznia, ami eleinte nehéz feladatnak bizonyul: „Nem voltam hozzászokva, hogy lépten-nyomon döntéseket hozzak. Általában azt tettem, amit parancsoltak.” Ez a néhány nap sok szempontból Robinson Crusoe kalandjait idézi, hiszen a főhősnek saját lábára kell állnia, dacolnia kell a természet erőivel, éhezéssel, viharokkal, fáradtsággal, és szembe kell néznie félelmeivel és a reménytelenség kísértésével is. Syms végül egy szerencsés véletlen folytán megmenekül, sőt, egy újonnan szerzett kis barátot és néhány titokzatos tojást is magával tud vinni a szigetről. Visszajut Angliába, Darwin segédje lesz, nagyon szép karriert fut be ez a kikötőből összeszedett kis hegedűs. De a történetnek itt még nincs vége.
Az ifjúsági kalandregény második részében a helyszín Anglia, a túlélés praktikus kérdéseinek helyét pedig egy fontos erkölcsi dilemma veszi át:
mekkora felelősséggel tartozunk a ránk bízott állatokért, élőlényekért?
A sikeresen megmentett tojásokból ugyanis sárkányok kelnek ki, akik minden közbenjárás ellenére (még a frissen trónra került Viktória királynő is pártfogolja az állatokat) egyre aggasztóbb állapotban vannak, levertek, megállnak a fejlődésben, és egyikük el is pusztul. Azonban Viktória királynő és Darwin nem sárkányoknak, hanem különleges gyíkoknak látja ezeket a kis lényeket, egyedül a hajósinas tudja, mivé fejlődhetnének eredeti környezetükben. A második rész lényege az, hogy a bátorságát a hajótörés után már bizonyító fiú képes lesz-e a társadalom erőivel is szembemenni azokért az állatokért, akik közül az egyik történetesen a legjobb barátja is. Nehezen megalapozott társadalmi helyzetét feláldozza-e, ellenáll-e a királynő és Darwin akaratának?
Lesz-e elég bátorsága ehhez?
Lindsay Galvin regénye nagyon sokoldalú munka, egyszerre ismeretterjesztő szöveg (Darwin életét és munkásságának egy részét villantja fel), robinzonád (túlélés egy kihalt, vulkanikus szigeten), és egy nagyon fontos etikai problémákat felvető írás. Ez utóbbiak közé tartozik a kérdés, hogy vajon az állatok élete és érzései alávalóbbak-e az emberénél? Illetve felelősséggel tartozunk-e azokért a lényekért, akiket megszelídítettünk, akiket a barátunkká tettünk? A könyv minden részének elején egy-egy Darwin-idézet olvasható, ezek közül az egyik így szól: „Ember és állat közt nincs alapvető különbség a’ tekintetben, hogy ugyanúgy képesek az öröm és fájdalom, boldogság és szenvedés megtapasztalására”. Ezt ismeri fel maga Syms is, amikor rájön, hogy akár saját társadalmi státuszának feláldozása árán, akár a komoly büntetést kockáztatva, de segítenie kell az állatokon, akiknek sorsát a kezébe vette. És szól ez a könyv a barátságról is, Darwin és Syms barátságáról és a kis matróz és Fitying, a sárkány barátságáról, arról, hogy mit jelent és mire kötelez ez a kapocs két ember vagy ember és állat között. Az, ahogyan a barátainkkal bánunk, illetve az, hogy kiket választunk barátainknak, sokat elárul rólunk, ezt Darwin is pontosan tudja („Az ember barátságai a legmegbízhatóbban jelzik az illető értékét.”), és a regény végére megtanulja a főhős is. A Darwin sárkányai letehetetlen, kalandos, fordulatos olvasmány, melyben egzotikus helyszínek, mesebeli lények és nagyon fontos, ugyanakkor egyáltalán nem tolakvóan előadott erkölcsi iránymutatás is található. Mondhatnánk, hogy kalandot kedvelő fiúknak, az állatok iránt érdeklődő kisiskolásoknak, a barátságokról és kis állatokról szívesen olvasó lányoknak, de igazából 8-12 éves kor között mindenkinek telitalálat ez a könyv. És a nyári szünetbe még pont bele is fér!