Manapság, mikor minden eladó, vajon mi a helyzet a boldogsággal? „A boldogságot meg lehet venni?” – teszi fel a kérdést a Scolar Kiadó gyönyörű képeskönyve, az olasz szerző és a szintén olasz illusztrátor együttműködéséből született A boldogságárus. A rövid kis mesében a boldogság tényleg eladó, olyan portéka, melynek ára van és különböző kiszerelésekben kapható. Persze a történet allegorikus, elsősorban arról mesél, hogy a boldogság mindenkinek mást jelent, mindenki másként használja fel, másképpen éli meg. A nagyalakú, keményborítású kötet lenyűgözően szép könyvtárgy, melyben nem a szöveg, hanem a képek dominálnak.
Marco Somà szerteágazó, rengeteg apró motívumot felvonultató és erősen metaforikus rajzai hosszasan tanulmányozhatóak,
a részletgazdag, általában egész oldalas illusztrációk
a böngészőkhöz hasonlóan lehetővé teszik, hogy elidőzzünk az egyes rajzoknál. A rövid történet helyszíne egy kis erdő, melynek madaraihoz rendszeresen, „ősrégi, hangosan pöfögő furgonnal” érkezik Galamb úr, a boldogságárus. A különböző méretű dobozokba csomagolt „árut” különböző családmodellekben élő madaraknak adja el: Ökörszem kisasszony egyedül él, Cinege asszony sok fiókájával, nagy családban, Fácán úr pedig agglegényként. Olyan is van, akinek nincs szüksége a boldogságra, Seregély úr művész, az ő alkotásai éppen a boldogtalanságból merítenek. Sokféle madár, sokféle élethelyzet, egy kis közösség tagjainak bemutatása a történet szerkezetének alapja.
Az egyes madarakat azonban nem a szöveg mutatja be, sokkal inkább a képek, melyek a madarakat otthonukban ábrázolják. Fürj asszony vendégeket vár, kavargatja az ételt, a háza tetejéről hegedűszó száll az ég felé, ablakai nyitva – az itt lakó madarak társasági lények, akik egy mindenki számára nyitott, szórakozással teli otthonban élnek. Ökörszem kisasszony ablakai ezzel szemben zárva vannak, és egy lebegő felhőt kötözött a házához, melyben mindent virágok borítanak - az álmodozó, a szépség iránt fogékony, magába forduló személy szimbolikus megjelenítése az ő rajza. A fák lombjai közé épült kis otthonok tanulmányozásakor meg lehet ismerni a bennük lakók lelkét, személyiségét, ezt egészíti ki a Galamb úr portékájához való viszonyulásuk. A mese végén pedig ott a csattanó, Egér úr ugyanis hazavisz egy kis dobozt, mely a furgonról esik le. Láss csodát, a doboz üres, de ez egyáltalán nem baj, mert Egér úrnak éppen erre van szüksége. Előfordulhat, hogy éppen egy üres doboz hiányzik ahhoz, hogy valaki boldog lehessen.
A képek nemcsak a jellemeket teszik plasztikussá, bemutatva a világ és a személyiségek sokféleségét, hanem
nagyon erős hangulatteremtő hatással is rendelkeznek.
Az ősz színeiben, elsősorban a barna és a kék különböző árnyalataiban pompázó rajzok otthonosságot és melegséget árasztanak, ugyanakkor elég különlegesek ahhoz, hogy percekig el lehessen merülni a vizsgálatukban. A képeskönyv művészi illusztrációi ráadásul nemcsak az esztétikai érzéket fejlesztik, de a gyermekek fantáziáját is megmozgatják. A vizuálisan befogadható érzetek, asszociációk uralkodnak ebben a képeskönyvben, a szöveg racionalitása legfeljebb árnyalja ezt az utazást. A madarak, a fák, a természet képei és a boldogság mibenlétén való eltöprengés (akár még a könyvet olvasó szülő részéről is) együttesen nagyon termékeny, kreatív közeget hoznak létre, de nem nyugtalanító, felkavaró módon. A boldogságárus egyszerre nyújt nyelvi és vizuális ingert, gondolkodnivalót, elmélyült tanulmányozásra alkalmas képeket, melyeket egyedül is böngészhet a 4-8 éves kor közötti a gyermek, de még ideálisabb, ha a szülővel összebújva lapozgatja ezt a lenyűgözően művészi könyvet.