Itt is van múltheti toplistánk második része, amelyben továbbra is a gyermekirodalom számunkra legkedvesebb állatfiguráit gyűjtöttük össze. Az első részben 10-6-ig mentünk, most jöjjön az első öt.
5. Anyám tyúkja
Alsó tagozatban a tanító nénik könyörtelenül a fejünkbe verik, és ezzel beindul a leállíthatatlan Nagy Költemény-gépezet. Minden magyarok alapverse a későbbiekben nehezen tud újat nyújtani, megértése túl evidensnek és automatikusnak tetszik, képtelenek vagyunk a korai szocializáció során rögzült sablonos interpretációtól elszakadni (és akkor az iskolai szemléletre máig jellemző, diákgyilkos, áhítatos Petőfi „Március tizenötödike” Sándor-kultuszról még nem is beszéltem). Azt gondolom, hogy a két állatot, a házikedvenc gondtalan szerepében lubickoló, hedonista tyúkot, és az aszkéta, „mindig emberül” szolgáló Morzsa kutyát tréfás, pajtáskodó szigorral megszólító mulatságos kis életkép érdemes felnőttkori figyelmünkre is, leporolhatóak róla a rárakódott klisék és megújítható az értelmezés: sok fogódzót találhat hozzá (és általában Petőfihez) mindenki például Margócsy István irodalomtörténész munkásságában.
4. Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
A paradox tulajdonságú erdő lakói a szerző több könyvében is szerepelnek, én annak idején ezt olvastam. Vacskamatit (cica), Dömdödömöt (maci), Aromót, a fékezhetetlen agyvelejű nyulat, Ló Szerafint, Bruckner Szigfridet, a kiérdemesült cirkuszi oroszlánt és társaikat nem éppen az eszükért szeretjük, mert Mikkamakka kivételével mind agyilag zoknik egy kicsit: általában csak a történetek végére értenek meg valami nagyon evidenset. De ez nem baj: én például azt nem értem, Zordonbordon hogy lehet egyszerre Kisfejű és Nagyfejű. Érdekes még, hogy Lázár Ervin állatkái inkább emlékeztetnek a gyerekszoba játékállataira, mint valódi erdei állatokra – valószínűleg így keveredhetett közéjük Maminti, a zöld tündér és Szörnyeteg Lajos is.
3. Kormos István: Vackor
Úgy látszik, a feketelistázásnak is vannak előnyei. Kormos István az ötvenes években, kényszerű hallgatása idején indította útjára a csupa-o jelzők halmozásával jellemzett ennivaló Vackor mackót, aki Mici nevű kollégájával ellentétben sokáig nem szereti a mézet, viszont ha tehetné, éjjel-nappal csak fára mászna. A bocs boldogan szocializálódik óvodában, iskolában, és igazából nincs különösebb problémája a beilleszkedéssel, mivel gondoskodó szülők körülszeretett gyermeke, simulékony és bűbájos, ezért például Süsühöz hasonló csatákat mások szeretetéért nem kényszerül megvívni. A szövegből is igen magas koncentrációban kimutatható cukiságfaktort pedig Reich Károly emlékezetes illusztrációi tornásszák az egekig.
2. Fekete István: Vuk
A Fekete István-korpusz sok állathőse megérne egy misét (Lutra, Kele, Hú), mi a leghíresebbet választottuk. Ismertségét Dargay Attila rajzfilmjének is köszönheti a bájos (idegesítő?) kislányhang-főcímdallal, bár a regényhez képest több dolgot megváltoztattak benne. A könyvben például két lányróka is boldogítja hősünket, a Simabőrű fogságából megmentett húg, Íny, valamint Csele, későbbi társa és kisrókái anyja. A filmbéli sűrítés azonban a két figurát összevonta, és mi tagadás, ez okozott anno némi zavart osztálytársaim fejében (incesztuózus viszony gyanúja, na). Vuk egyébként olyan, amilyen a mindenkori általános iskolás fiú szeretne lenni: az erdő vagánya, jóképű, okos, és bátor is. A mellékszereplők szintén felejthetetlenek, élükön az öreg és bölcs Karakkal: az érte való rajongást csak Yoda mester iránti mélységes tiszteletünk tudta néhány évvel később elhomályosítani.
1. Csukás István: Süsü, a sárkány
Ha Vuk a hősideál, Süsü az érettebb, anyáskodó lányok barátja. Csúnya és esetlen, akit saját világa súlyos testi fogyatékossága miatt (csak egy feje van) kegyetlenül kitaszít, ám ugyanakkor mókás figura, igaz barátokra vágyó hatalmas szívvel. Az osztályban perifériára szorult fiúk nyomban azonosulnak vele, mivel esélyt kínál és mutat a halmozottan hátrányos helyzetből is megvalósítható beilleszkedésre és boldogságra, valamint arra, hogy ha valaki nem híve az erőszaknak és nem veri végig módszeresen iskolatársai felét, még nem feltétlenül gyáva kukac. A pacifista sárkányfiút befogadja az eleinte előítéletes és ellenséges embertársadalom, a mesefolyam legvégén rátalál a szerelem, sőt, az őt kitagadó sárkányfamília is megbékül másságával. Kell ennél optimistább túlélőcsomag a felnőtt élethez?