A legizgalmasabb gyerekkönyv a Harry Potter óta - írtuk Ransom Riggs legelső regényéről még 2011-ben, amely kritikánk szerint akkor olyasmivel próbálkozott, ami jóformán lehetetlennek tűnt: hogy egy olyan újfajta fantasy-univerzumot teremtsen, ami minden addigitól különbözik. A könyvből azóta filmet rendezett Tim Burton, és persze sorban jöttek a folytatások, most pedig itt a negyedik történet, a Napok térképe.
Ransom Riggs: Napok térképe
Fordította: Gálvölgyi Judit, Kossuth Kiadó, 2019, 496 oldal, 4990 HUF
Ebben a részben a különleges képességekkel megáldott/megátkozott 16 éves Jacob Portmant a szülei épp elmegyógyintézetbe készülnek szállítani. Az átlagos amerikai kisvárosi család ugyanis egy szót sem hisz el a fiú kalandjaiból és hőstetteiből a különlegesek - üresrémek és lidércek által fenyegetett - világában. Pont jókor jelennek hát meg az autó előtt Jacob különleges barátai: a kezével lángot gyújtó, szépséges Emma, az emberfeletti erejű Bronwyn, a divatbolond Horace, a halottakat feltámasztani képes Enoch, a méheknek parancsoló Hugh, az első és hátsó szájával is harapni tudó Claire, a nehezék nélkül súlytalanul lebegő Olive és oltalmazójuk, nevelőjük, az alakváltó ymbryne, Vándorsólyom kisasszony.
Az időhurok szorításából szabadulva immár valamennyien a hirtelen előreöregedés veszélye nélkül mozoghatnak térben és időben. Útra kelnek az egykori londoni nyomornegyedből, Devil's Acre-ből, hogy felfedezzék a jelen normális Amerikáját, de az amerikai különlegeseket is. A kalandokban bővelkedő úton vezetőjük a mindkét világot ismerő - és a jelenben valóban csak 16 esztendős - Jacob.
Riggszel amúgy még 2011-ben interjúztunk, akkor arra a kérdésre, hogy gyerekként milyen különleges képességei voltak, a következő választ adta:
Nem volt semmi különleges képességem, nem tudtam lebegni a föld felett, se tüzet gyújtani a kezemmel, sajnos! A felvételi követelmény annyi volt, hogy meghatározott IQ felett kellett lenni. A legtöbben kimagaslóan jók voltak matekból és tudományos tárgyakból. Én egyáltalán nem. Rettenetes jegyeim voltak egészen 11-12 éves koromig, amikor felfedeztem, hogy elég jó vagyok az olvasásban és remekül le tudom írni, hogy mit gondolok a könyvekről. Ez megmentett a suliban!
Olvass bele a kötetbe:
Napokterkepe_1fejezet by konyvesblog on Scribd
