Révai Gábor: Beszélgetések nem csak szexről - Lux Elvírával, Mohás Líviával és fiatalokkal, Corvina kiadó, 2009, 288 oldal, Ára: 2690 Ft
Részlet:
Szex és szerelem
Lux Elvíra
Ott hagytuk abba, hogy a pácienseinek megtanította a latin kifejezéseket. Azt még megértem, hogy a prüdéria évszázadaiban a szex tabutéma volt, és emiatt a társadalom nem termelte ki a megfelelô nyelvi formákat. De hogy létezik az, hogy az elmúlt negyven-ötven év, a szexuális forradalom óta még mindig nincsenek szalonképes szavaink a szexre, a nemiségre? Számomra furcsa megoldás, amit maga javasol, noha elismerem, hogy mûködôképes, ha a szexualitásra vonatkozó fogalmakat latinul mondjuk. Ugyanakkor ez elidegenítô megoldás, ami a pszichológussal szemben ülve jó lehet, de egymás közt éppen ezért nem mûködik, hiszen épp az intimitást szünteti meg.
Nekem ennél a megoldásnál nincs jobb ötletem. Soha nem biztos, hogy igazam van. Szerintem ez azért alakult így, mert a II. világháború után a nemiséget jelzô szavak teljesen átmentek az obszcenitásba. Káromkodássá degradálódott a nemiséggel kapcsolatos szókincs. Mikor gyerek voltam azon a kis bányatelepen, ahol fölnôttem, sokszor hallottam azt, hogy „az Isten lova”. Soha nem értettem, hogy miért kell az Isten lovát szidni. Akkor nem mondták ki a ló nemi szervét magyarul, hanem csak azt mondták, hogy az Isten lova. Azt se hallottam gyerekkoromban, hogy az Isten izélje meg, most meg már ugye afféle kötôszó lett. Én nem tudok jobbat mondani, csak azt, hogy a szex mindig is a legintimebb témakört jelentette az embernek. Ez titok. A titok nem egészen azonos a tabuval. Hasonlít hozzá, de mégsem az. Van tolvajnyelve, de olyan jó tolvaj még nem akadt, aki kitalálta volna ehhez a témához a megfelelô szavakat.
Van-e valami ajánlása arra, hogy a párok egymás között milyen szavakat használjanak? Például a közösülésre?
Bevallom „férfiasan”, hogy eddig nem is jutott az eszembe, hogy valami szókincset kellene adni a partnereknek az egymással való kommunikáció céljából. Azt hiszem, hogy a szex intim perceiben nem nagyon van szükség szavakra. A szexualitás misztérium, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Sok misztikus elem van és volt is benne mindig. A nô figuráját korábban, a lovagi korban mindig misztérium övezte. Utána évszázadokon át a férfiak tisztelték a nôt. A keresztes háborúk idején jött divatba Szûz Mária tisztelete is. Mária és más nôk tisztelete is a lovagi korhoz kötôdik. A másik véglete ennek a nôi megdicsôülésnek a félelem a nôtôl, aki a férfinem megrontója. A boszorkány, aki leharapja a férfi péniszét, még ma is sok férfiben mozgósít szorongást akkor is, ha ez tudati szinten nem jelenik meg. Van erre korrekt biológiai példa a természetben, például az imádkozó sáska. A nôstény a párzás után megeszi a hímet. A 21. században is van ilyesmire példa, nekem is volt olyan páciensem, aki szorongott attól, hogy a saját hatáskörébôl kiengedje a péniszét, s attól félt, hogy elveszíti azt. Nagyon érdekes, hogy a nô mint „bûnbak”-szimbólum még napjainkban is megjelenik például a hurrikánok nôi neveiben. Micsoda dolog ez! Még mindig nem jutottunk el odáig, nem is fogunk soha, hogy teljesen egyenrangúak lehessünk, hogy ne kelljen szélsôséges érzelmeket asszociálni a másik nem mítoszához.
Térjünk még vissza a nyelvhez és a beszédhez. Nem teljesen értek egyet magával, amikor azt mondja, hogy a szex nem a beszédrôl szól. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy a dologról a párok tudjanak beszélni. Amikor két viszonylag tapasztalatlan fiatal elkezdi a szexuális életet, rettenetesen fontos lenne, ha meg tudnák egymásnak mondani, hogy mi a jó nekik.
A beszéd mind szófia. Azt mondta, ha két tapasztalatlan fiatal összekerül, jó lenne, ha meg tudnák beszélni… a mit? Ha mind a ketten tapasztalatlanok, mirôl beszéljenek? Egyet mondhatnának: „Fogalmam sincs, mit kell csinálni, de röstellem bevallani.” Ezért aztán hallgatnak, és úgy tesznek, mintha tudnák, mi a teendô. Amikor én fiatal lány voltam, semmit nem tudtam a szexrôl, „legföljebb tükör által homályosan”, de az teljesen egyértelmû volt számomra, vagy legalábbis azt hittem, hogy a férfiak sokkal többet tudnak. Nem voltam ezzel a hiedelmemmel egyedül. Nem tudok róla, hogy bármelyik lány arra vágyott volna, hogy tapasztalatlan szûz fiúval hozza össze rossz sorsa, senki nem vágyott a szexuális „próbababa” szerepére. A nô – általában – nem tudja, hogy mit és hogyan kell csinálni, és nem is jó, ha tudja, vagy úgy tesz, mintha tudná, mert akkor a férfi azt hiszi, hogy már nagyon rafinált, rossz „döggel” van dolga. Még napjainkban is van olyan, aki, ha tudja is a „technikát”, úgy tesz, mintha nem tudná. Persze létezik ennek az ellenkezôje is, de ezt nem feszegetném. A férfitól pedig mindig is elvárta a nô, hogy ô vezesse a nemiség buja és kanyargós ösvényein. Régen a szûz lányoknak „jobb ára” volt, de a tapasztalatlan férfinak soha. Nem véletlenül született az a szokás, hogy az érettségi bankett után a fiúk elmentek egy kuplerájba, hogy a kegyes kurvák megszabadítsák ôket tapasztalatlanságuk bélyegétôl. Ha egy nô a nemi aktus során nem jut el a kielégülés csúcsára, amire persze minden nô vágyik, de tudja vagy már tapasztalta is, hogy más úton-módon képes eljutni, ha partnere nem kezdeményezi az egyéb manipulációt, a nô hallgat, legalábbis eleinte. Általában nem mondja azt a partnerének, hogy szivi, ide nyúlj, ezt vagy amazt csináld, hanem vár a „sorára”, amíg partnere rá nem talál a megfelelô módra, amivel boldogíthatja kedvesét. Még a mai férfiakban is visszatetszést kelt, ha egy nô jártasabb a szexben. Nem nyerô, ha valamit jobban tud, és ez nem csak a szexre igaz.
