Nikolaj Kancsev: Az oroszlánszáj nem cibál, de illata száll, Ára: 1290 Ft, Napkút kiadó, Terjedelem: 112 oldal, Válogatta, fordította és az utószót írta: Szondi György
Részletek:
VAN GOGH
Több Nap
van az égen,
mint amennyi látszik.
Több arca
van az embernek,
mint amennyi látszik.
Több bolondja
van a Földnek,
mint amennyi látszik.
Több fonálba
vagyunk belegabalyodva,
mint amennyi látszik.
Hogy fájdalommal tegyed föl
a szörnyű színeket,
de senki se higgye.
Hogy elméd, mi több,
félelemmel teljen,
de senki se higgye.
Hogy pontosan mondjál
mindent a világról,
de senki se higgye.
Hogy gyakran egészen
az őrületig jussál,
de senki se higgye…
Végtelenül irgalmatlan sorsod az,
ha tehetséged van!
A VAK SUTTOGÁSA
Ki rendelte úgy,
hogy sötét legyen az éj?
Hosszú az út e köveken járni.
Ne számíts arra, hogy a világos formák
feltűnnek előttünk,
lépjél csak bátran…
Próbáljuk ki az összes irányt.
Tudjuk meg,
miért hív minket
magasröptű mondatok holmi színképe
a színek eme hiányában.
Van értelmed
neked, te szó: siker?
És megérti valaki a célt?
Hosszú az utunk,
hosszan koppognak még,
akár botok,
a szívek a világban.
Lépjél a többiek közt merészen,
merészebben.
Akadályba ütközni egyáltalán nem árt –
tartsál ki te akkor,
homlokod
először lát majd, igen,
csillagokat!
ORSZÁG
Ámulok.
Semmi bajom.
Világít a kő, mint a katicák
lámpása.
Semmi dráma.
Még a sötét se olyan fekete.
Én bolyongtam.
S íme országa
a hasonlíthatatlan tisztaságnak,
melyet szerte a harmat jelez.
Ámulok.
Levelek énekelnek.
Gyógyulást rejt a dal.
Felé minden útra kel.
Szunnyadjatok, gondolatok,
rájöttem, hogy kígyók vagytok,
s testem a fészketek.
Mindenütt tavasz.
Gólyák is vannak.
Dűlőre jutnak egyszer majd veletek.
Terüljél, mesés éghajlata
az országnak,
amelyben élek.
Ó, jegenyék, zöld tombolások,
álljatok egyenest
egyre így a csöndben –
lelketlen el ne szeleljétek soha
ezt az országot!
MADARAK
Valóban gondtalanok?
Hát a fészekrakás?
S azután
nem háromszor
védtelenebbek a bajban?
Fárad szárnyuk.
Leszállnak
egy lankára
s a dús parázsban
lábuk keservvel vonszolják.
Rendjén az van,
hogy halljék a dal, de
hallgatnak az aggódó madárrajok.
Buján
forr a fehérjében
s a sárgájában
mindenünnen a világ.
Bújnak csak ki tovább.
És ívelnek hangosan fel
egyként
mindennap, s feltörik
a kék égbolt héját!
