Időfutár 7. - Rejtélyes alakok időutazást hirdetnek a neten

Bár jó három éve még úgy volt, hogy kész, vége, a hatodik lesz a lezáró kötet, az Időfutár szerzői mégis úgy döntöttek, hogy továbbgörgetik Hannáék történetét. Ahogy korábban is írtuk, a folytatás egy olyan kalanddal folytatódik, "amely sosem hangzott el a rádiójátékban és sosem jelent még meg könyvben. Három év telt el az utolsó kötet megjelenése óta, és ezalatt a főszereplők is idősebbek lettek: Hanna és társai az új könyvben már 15-16 évesen vágnak bele a kalandokba."

Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István, Vészits Andrea: Időfutár 7. - Az ellopott időgép

Tilos az Á Könyvek, 2018, 3490 HUF

 

A sztori szerint a kaland valamennyi résztvevője hazatérésük után ígéretet tett arra, hogy soha, semmilyen körülmények között nem beszélnek arról, mi történt velük valójában, és az időutazás szót még csak ki sem ejtik a szájukon.

A gyerekek iszonyodtak még csak gondolni is arra, hogy a felnőttek mire lennének képesek, ha tudomást szereznének egy működő időgépről. És nekik ráadásul több is volt. Biztonságba helyezni vagy megsemmisíteni őket? Ez volt az első számú kérdés. A sors szerencsére a kezükre játszott: a búravárosi időgép motorja kigyulladt a landolásnál. Ám átengedni az enyészetnek mégsem merték. Ennél sokkal jobb ötletnek tűnt, hogy átszállítsák Géza bá hétvégi házába, Tahiba. Kempelen sakkasztalát Bujdosóné ajánlotta fel a Technikatörténeti Múzeum számára. A körzőt azonban közmegegyezéssel Hanna gondjaira bízták, hogy véletlenül se lehessen többé beindítani. Már csak a hadronról kellett gondoskodniuk. Ebben Tekla anyja, Pusztai professzor volt a segítségükre. A gépet szétszerelte, és darabjait a szegedi Szuperlézer atombiztos kódokkal ellátott páncélszekrényeinek mélyére rejtette.

Csakhogy némi homokszem került a gépezetbe, a társaság pedig tudja, hogy a kalandok sora nemhogy véget ért, hanem most kezdődik. Megint.

Olvass bele a regénybe:

idofutar7_beliv_RESZLET.pdf by konyvesblog on Scribd