A Litera új, Magasiskola néven induló rovatában elsőként Bodor Ádám készülő, Verhovina madarai címmel hamarosan a Magvető Kiadónál megjelenő kötetéből közölnek exkluzív részletet.
3.
(Nika Karanika)
Áldozócsütörtök reggelén, a hittanórán történt eligazítás végeztével Lorenz Fabritius lelkész kiválasztott hét iskolás lányt és kiküldte őket a Paltin mezejére, hogy a délutáni ünnepségre szedjenek margarétát, németszegfűt és búzavirágot, mindegyikük mindegyikből egy-egy csokorral. A választás a két Nyegrutz leánykára, Augustinék két kislányára, és a három Gleznár-unokatestvérre esett, nyolc-, kilenc-, és tizenegy évesek voltak. Mind odavesztek, amikor délután a Szent Vaneliza erdei kápolnába, amely kihívóan, magányosan áll a réten, belecsapott a villám.
Medárd napja abban az évben pünkösdre esett, de a Medwaya fölé az első komor fellegek már egy héttel korábban megérkeztek. Előbb csak kerülgették az ormokat,
aztán azon a szerdai napon, kora délután egyszer csak összecsaptak és haragos mordulással megindultak Jablonska Poljana felé.
A gyerekek, amikor látták, hogy a völgyre hirtelen esti szürkület homálya borul, amelyet fatörzs vastagságú villámok szabdalnak, szerteágazó, vakító nyalábokkal, tűzgolyók gurulnak végig a Paltin lejtőin, egészen az első kőkerítésekig és ott éktelen sivítással elpukkannak, a romos erdei kápolnában kerestek menedéket, amelynek fedele hiányzott, jóformán már csak a falai álltak. Ott érte őket a villámcsapás.
A bajt odalenn a telepen sokan megsejtették, a mezőkről a jégverés baljós bürökszaga áradt, úgy, hogy még zuhogott az eső, de már többen siettek az erdei kápolna felé. Ott voltak Gleznárék, Nyegrutzék, valamint több aggódó érdeklődő, és ott volt Nika Karanika gondozónő is.
Augustin a feleségével valamivel később érkezett. Bősz lakatosok voltak, bádogosmunkát is egyedül ők vállaltak, amiből az asszony is kivette a részét, dolgukat kósza hírekért abba nem hagyták volna. Az sem zavarta őket, hogy a veteményesből a jégverte hagyma, petrezselyem, kapor és csombor bódító illata betört a pincébe, ahol vasakat kalapáltak. Először nem is akartak kimenni, az Adam nevű alkalmi inast, egykori javítós gyereket küldték ki körülnézni, akit Anatol Korkodus adott nekik kölcsön két hétre, hogy egy sürgős tetőfedés előkészítésében segítsen nekik. Akkor rohantak ki ők is eszeveszetten, amikor az inas visszatért a hírrel, hogy a gyerekek valamennyien a kövezeten feküsznek mozdulatlanul, fölöttük, mint valami szemfedő, jeges párafelhő lebeg. Pedig akkor még nem is állt módjában senkinek őket közelről megszemlélni.
