"A Károlyi-kertben egy méltóságteljes kopasz úr ül a padon és egy diktafonba beszél. Valószínűleg kém. Sárgacsőrű rigó fürdik a pocsolyában (sokáig azt hittem, hogy a sárga csőrű, fekete rigó az a feketerigó, a sárgarigó meg sárga, de aztán valaki elárulta nekem, hogy a feketerigónak a csőre is fekete, és sárga rigó nincs, csak sárga csőrű rigó, azt nevezik sárgarigónak, szégyelltem magam, hogy ezt nem tudtam eddig, erre föl most fölvilágosítottak, hogy a sárgarigó márpedig igenis sárga, és fekete csőrű rigó, az az ami nincsen, csak sárga csőrű van, az a feketerigó, így akkor potyára szégyelltem magam a múltkor, és most meg aztán szégyellhetem magam megint), a szárnyával aranyosan fröcsköl. Napnyugtakor jön egy kopasz bácsi, nem az aki a diktafonba beszél, sőt, őt ebrudalja ki elsőként, a diktafonos kopaszt, mert ő a kitessékelő bácsi, elég mogorva és cigizik is. Azt kérdi tőle egy ötévesforma kislány: te füvet szívsz?" Ezen a héten Varró Dani írja a netnaplót a Literán. Csak ajánlani tudjuk.>