Varga László Edgár 1985-ben született Margittán. Székelyhídon érettségizett 2004-ben, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát 2008-ban biológia szakon. 2008-tól a Krónika című napilap szerkesztője. 2007-től rendszeresen közöl erdélyi és magyarországi folyóiratokban verseket, novellákat. Verseskötete: Cseréptavasz (Erdélyi Híradó Kiadó, Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, Kolozsvár – Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2014.)
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
Bodor Sinistra körzete és Hellertől A 22-es csapdája. Verseskötetet szándékosan nem mondok.
Kik azok a szerzők, akikhez nem sikerült közel kerülnöd?
Sok van, talán túlzottan is sok. (Sajnos) nekem nagyon fontos a szöveg primér hatása: ha maga a stílus, a mondatok kimunkáltsága nem fog meg, akkor a tartalommal nagyon várom a kompenzálást. Bármilyen kanapén lehet ülni, de nem mindegy, milyen az anyag tapintása, milyen szögben dől a háttámla. De mondjuk Wass Alberthez nem sikerült közel kerülnöm. Szerencsére ezt nem is bánom.
Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelned az eddigi munkáidból, mi lenne az?
Erre nem vállalkoznék.
Ha egy képzőművésznek önálló tárlatot rendezhetnél, ki lenne az?
Több is van, de ezúttal talán Szentes Zágont említeném.
Mi az a zene, ami írásra ösztönöz, mi az, ami kikapcsol?
Felsorolhatok pár zenekart, mint a Radiohead, az Elbow, a HS7, a Kispál, akiket szeretek, de nem tudnám megmondani mikor melyik képes írásra ösztönözni, és melyik kikapcsolni. Általában érzem, mit hallgatnék meg épp szívesen, mi kell a hangulatomnak. Egyébként is csendben dolgozom legtöbbször.
Ki az az alkotó, akivel a legszívesebben működnél együtt?
Hajdu Szabolcs filmrendező. Nagyra tartom, és a filmezés is érdekel – elég képközpontú vagyok.
Életed filmje… néhol szappanopera, néhol fekete-fehér, néhol néma. Sajnos legtöbbször nem én rendezem.
A sport... mindig magányos. Mondjuk a futás.
Három óra múlva... nálam épp 2 óra 4 perc lesz. Éjszaka.
A nők... Miattuk csinálunk mindent.
Tragédia vagy komédia? Tragédia és tragikomédia.
Kávé vagy tea? Kávé.
Gyros vagy pizza? Pizza.
Robert Capa megint nőre gondol
asszonyom ma ön jár a fejemben
sorra nyit ki ajtót ablakot
sejtheti hogy nincs épp minden rendben:
fotózok egy fáradt századot
tudod babám ez itt egy háború
nem épp színház mint hitte shakespeare
belém telül a gyapjas bú s ború
és átvérzik az alkonyég-pír
e pár sorom csak hervadt szóvirág
s bár fújják már a harci trombitát
nem mozdul: fáradt ez a század
ma még a csönd is gránátfüst szagú
még nem jövök: eltart e háború
hát harapd be kis piros szádat
*
elfelednem úri kedvtelés
(bár időnként te is eléred)
hogy bőröd zománcát ha megpattintom
kifolyik a véred
ez háború: győzz ha győzni jöttél
vagy hagyj el végleg
algírban vagyok stop
padlón fekszem stop
táviratozz vissza kérlek
*
a szívemet e bamba tankhajót
megtölti újra képed száz alakja
ó szerelem te arany aknadrót
ha könyv vagyok hát te vagy minden lapja
te jársz a vágyak belső sínbuszán
(bár útitársad is van igen bőven)
hölgyem megint te jársz a fejemben
hát kapcsold le a villanyt elmenőben
*
velence hullámos utcasarkán
várnék reád egy kacska csajkán
(mily pompás az ég
milyen kár hogy lőnek
minden dörrenésre szívem dobban vissza)
ha itt meghalsz nem ásnak a földbe
testedet majd halak fogják körbe
s a víz beissza
(Látó)
birsfák alatt
zárt ajtók mögötti tárgyalás
a nappal győz megint virradóra
egy világot ver fel egy kiskakas
s nem jár de mégis üt az óra
ma még csak pirkadatnak hívják
holnap tán forradalom lesz ez itt
szobáinkban laknak majd a héják
vérünkben fojtó rossz féldecik
komor ne légy – ez is lovagkor
könnyed ne hulljon a birsfák alatt
dárdák hasadnak és száll a vaspor
s terelgetsz nagy medvenyájakat
jó kor ez ha nem is aranykor
vállfákra akasztott régi vállak
fizetsz egy parcellányi életért
isten zord földbirtokosának
(Székelyföld)
