Simon Márton: Polaroidok
Libri, 88 oldal, 2013, 1192 HUF
Fotó: Valuska Gábor
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
A szerzők abc sorrendje szerint: Bartis Attila A nyugalom; Esterházy Péter Termelési regény; Kemény István Hideg; Petri György Valahol megvan; Tolnai Ottó Balkáni babér. Ez öt. Az egynek jó, nem?
Kik azok a szerzők, akikhez nem sikerült közel kerülnöd?
Főleg a „nagy öregek”, mert szinte sosem volt egy legalább többnyire életképes tippem sem, hogy mi lehetne a második mondatom az után, hogy „nagyon tetszett a …”. Bár Petriről és Orbán Ottóról sajnos eleve lecsúsztam, a korom miatt. Régebben ez valahogy nagyon bántott is, komolyan hiányérzetet jelentett, ami most egy picit már elmúlt, ha nem is teljesen. Lélekben még nem mondtam le egészen arról, hogy egyszer igyak egy zárójelbármit Esterházyval vagy egy pálinkát Bodor Ádámmal, de pl. a fröccs Tandorival már az én fejemben is csak sci-fi.
Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelned az eddigi munkáidból, mi lenne az?
Az eddigi munkáim (=szövegeim) közös jellemzője számomra, hogy relatíve hamar elégedetlen lettem velük, és változó mértékig ugyan, de elkezdtem őket „túlszárnyalandó próbálkozásoknak” tekinteni. Mondjuk, az első kötetemből a Sokáig fehér vagy a Szeretnék lenni, de nem című versek elég lassan véreztek el ilyen értelemben. Slamből talán a Hagyományos költő. De egyetlen sort egyszerűen nem tudok, még a Polaroidokból sem. Sőt onnan aztán végképp nem.
Ha egy képzőművésznek önálló tárlatot rendezhetnél, ki lenne az?
Morijama Daidó japán fotós, ez szintén sci-fi persze, de attól még ha választhatnék, egészen biztosan ő. Ő sajnos tökéletes. És mint a japán fotóművészet élő klasszikusa, nyilván nem szorulna rám, csak az egy másik kérdés.
Mi az a zene, ami írásra ösztönöz, mi az, ami kikapcsol?
Írásra szavak és mondatok ösztönöznek, ha leülök írni, a zene általában ugyanúgy zavar, mint bármilyen más „zaj”. Kikapcsolni meg – hát ez ugye attól függ, hogy mit értünk kikapcsolás alatt. Dj Krush Zen vagy Nujabes Modal Soul. Tyler, the Creator Goblin. Nem tudom, ilyenek.
Ki az az alkotó, akivel a legszívesebben működnél együtt
Ez újra csak a „kevésbé reális” lehetőségek közé tartozik úgymond, de a fent említett Tylertől volna mit tanulnom például, és erre nagyszerű lehetőség lenne egy közös meló. A földre leszállva viszont azt mondhatom, hogy az utóbbi időben szerencsére olyan emberekkel dolgozom együtt folyamatosan, akiket eléggé nagyra tartok, szóval ilyen szinten nincs hiányérzetem. Ami nem azt jelenti, hogy nem gondolkodom azon, milyen lenne egyszer a Balázs-trióval olvasni, vagy, hogy írnék valamit mondjuk Polgár Csabának, csak annyi, hogy a jelenlegi közegem rengeteg olyan emberrel van teli, akikhez a szereteten kívül az fűz, hogy próbálok hozzájuk felnőni (pl. az Amoeba trió, hogy csak egyet mondjak), tehát erre a kérdésre válasz kb. minden, amit csinálok. De hogy ne bújjak ki a válaszadás alól: Szilágyi Lenke, Pintér Béla, Snétberger Ferenc. Azt már le se írom, hogy ez azért újfent sci-fi.
Életed filmje egy... rosszul vágott, közepes klisékkel teli, kicsit zagyva, aránytévesztő alkotás. Azért aranyos, én legalábbis nem unom. A második részt már tutira maximum csak letölteném. Talán ha Bong Joon-ho csinálhatna belőle egy remake-et, akkor lenne remény, csak ugye félő, hogy nem fog. Azért így is 9 fölé pontoznám az IMDB-n, de nekem a Waterworld is tetszett.
A sport... Utálom a focit. Őszintén. Szívből. Sajnálom.
Három óra múlva... valószínűleg aludni fogok. Vagy pizzát enni, 200 forintosat, itt a házunktól nem messze. Szeretek hajnalban, egyedül pizzát enni.
A nők... Köszönöm.
Tragédia vagy komédia? „Sírni ér, szomorkodni nincs idő.” (Tolvaj Zoltán)
Kávé vagy tea?
Erre most vagy frappáns tudnék lenni, vagy unalmas, mindkettőtől tartózkodnék.
Gyros vagy pizza?
Az ember ne tagadja meg a régi szeretőit, viszont épp eléggé elegem van ezekből, úgyhogy ha lehet, inkább indiai. Egy Chicken Balti a newporti Royal Oakból most jól esne.
