Általános cikkek d:book pion_istván U35

U35: Pion István

-Vass- | 2014. április 24. |

Pion István: Atlasz bírja

Jószöveg Műhely Kiadó, 2013, 160 oldal, 2490 HUF

Fotó: Valuska Gábor

Pion István költő, slammer. Öt évet élt a rendszerváltás előtt, tudattalanul, huszonötöt utána, tudatosan. Első kötete tavaly, 2013-ban jelent meg Atlasz bírja címmel a Helikon Kiadó gondozásában. Viaskodik benne a falusi paraszt meg a városi bunkó. Egyébként szentimentális újságíró.

Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?

Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai.

Kik azok a szerzők, akikhez nem sikerült közel kerülnöd?

Magamtól például még mindig elég távol vagyok.

Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelned az eddigi munkáidból, mi lenne az?

„...örök öröm,
hogy egy műtétből felébresztett,
morfiumtól remegő test is
képes az érzelmek kifejezésére.”

(Téged tanuljak)

Ha egy képzőművésznek önálló tárlatot rendezhetnél, ki lenne az?

Szőke Gábor Miklós szobrásznak.

Mi az a zene, ami írásra ösztönöz, mi az, ami kikapcsol?

Nem tudok zene mellett írni, kikapcsolni viszont minden kikapcsol: a népzenétől a rapig.

Ki az az alkotó, akivel a legszívesebben működnél együtt?

Vági Bencével, a Recirquel kortárscirkusz-társulat művészeti vezetőjével, rendező-koreográfussal.

Életed filmje egy... családi eposz, Alfred Hitchcock és Kovács István „Kovi” rendezésében.

A sport... az angol rögbinél kezdődik.

Három óra múlva... vacsorázni fogok.

A nők... -ről lehetetlen általánosságban beszélni, és a többes szám is felesleges.

Tragédia vagy komédia? Tragikomédia.

Kávé vagy tea? Kávé.

Gyros vagy pizza? Gyrosos pizza.

 

Egyet ugasson

nagyapám agyonütötte, apám megkötötte,
én pedig akkor láttam meg először,
amikor az Illatos úti kennelben
csapkodott a farkával, bele a saját sarába,

nagyapám agyonütötte, apám megkötötte,
én pedig az első éjszakai
nyüszítésre üvöltve riadtam fel,
menten meghalsz itt nekem, kiskutyám!

nagyapám agyonütötte, apám megkötötte,
én pedig nem a saját nevemre írattam,
más kutyáját biztosan
kevésbé leszek hajlamos bántani,

és nagyapám valóban agyonütötte,
nem volt mivel etesse,
de tisztességgel eltemette,
és meg is gyónta,

nagyapám agyonütötte, apám megkötötte,
én pedig minden sétáltatás után
úgy mosom meg a lábát,
mint Jézus az utolsó vacsorán
a tizenkét tanítványét,

és apám valóban megkötötte,
tizenöt évig gyötörte
a lelkiismeret-furdalás,
de ő is meggyónta,
és tisztességgel eltemettette velem,

nagyapám agyonütötte, apám megkötötte,
én pedig rémülten állok
az állateledel kiskereskedés polcai előtt,
hogy Royal Canin, Purina, Chappy,
Eucanuba, Friskies vagy Pedigree,

nagyapám agyonütötte, apám megkötötte,
én pedig arra várok,
hogy Zazi csak egyet ugasson,
és meggyógyul az én lelkem

(litera.hu)

 Tévémaci meghalt

én már nem lehettem úttörő,
és az iskolában nem tanultam oroszul,
az óvodában nem kellett
pajtásnak szólítanom a Petikét,
de a Tévémacival még én is
mostam együtt fogat,
ahogy a kis piros barátja,
akinek a nevére nem emlékszem,
ha volt neki olyanja, egyáltalán,

én már Kennel játszottam,
az asztal alatt dugásra
kényszerítettem Barbie-val,
és úgy tanultam németül,
hogy utáltam a németet,
közben meg oroszul is
tanultam számolni
a nővéremtől, és felvettem
a piros nyakkendőjét,
mert mindkettőt irigyeltem tőle,

aztán szegény Tévémaci
meghalt, a barátjával nem
tudom, mi lett, mert akkor
ő is eltűnt a képernyőről,
közben megszerettem
a németet, de most nehéz
tanulni ezt is, oroszul még
el tudok számolni tízig,
a gimnáziumban pedig
cserkész akartam lenni,
de nem lettem, és szerintem
a pajtás elég ciki megszólítás,
én mindenkit a nevén hívok

(Mozgó Világ)

Feltételek dala

bombatölcsér legyen a szív helyén,
csak háborús legenda,
amiről az öregek beszélnek félmondatokban,
mert ők ott voltak és látták,
de az is lehet, hogy csak hallották,
a nagy lyukról persze mindenki ismerje fel,
teljen meg esővízzel,
a madarak hordjanak bele ikrát,
a férfiak horgásszák ki a megnőtt halakat,
a nők süssék át paprikás lisztben,
és a gyerekek egyék meg:
egyék meg, lakjanak jól és tudják,
hogy az a bombatölcsér hala –
egy kifosztott kamra maradéka

(Kortárs)