C-
Laurell K. Hamilton, Árnyak csókja, Agave Kiadó, 2007.
Dobd be Michelle Wildot a Germán, kelta regék és mondákba, Samantha Foxot a Cure-ba, keresztezd Jackie Collinsot J. K. Rowlinggal: az eredmény jó esetben Laurell K. Hamilton erotikus fantasyjéhez lesz hasonlatos.
Adott a bővérű sidhe hercegnő – egy zárójel: a kelta mitológia helyett a Stawars csecsén nevelkedettként kicsit belegabalyodtam a regény által emlegetett létformákba, úgymint feyek, faerie-k, brownie-k, goblinok és így tovább; nyilván egy szerepjátékfüggő számára kövérebb a hermeneutikai kör, az eseményeket követni azonban egy kis wikipedia-segedelemmel kiválóan lehet –, szóval adott Merry, akit a Főgonosz kuzin, Cel herceg elijesztett a fényes udvari élettől, így X-aktás ügyekre specializálódott nyomozóként keresi a mindennapit Los Angelesben.
Munkájából kifolyólag időnként szexelnie is kell, ilyenformán: „Ahogy a lábaimat, a metafizikai bőrömet is kitártam, de ahelyett, hogy megengedtem volna neki, hogy belém nyomuljon, felnyúltam hozzá. Kinyitottam az auráját, mint ahogy ő korábban lehúzta a cipzáramat”. Szerencsére az ilyen, bioszexbolt-tulajokat is megfutamodásra késztető szövegturmixok viszonylag ritkák: akad ugyan dugásleírás bőven, mágikus kaland is hellyel-közzel, de az arányérzéknek és az iróniának hála, többnyire kerülik egymás társaságát egy mondaton belül.
Merry hercegnő – miután lezavart egy bűbájpraktikákkal fűszerezett, véres csatát egy L.A.-béli nyilvános mosdóban – hatalmát visszanyerve a sidhe birodalom felé veszi rögös életútját. A pikareszk vonal abszolválása során olvashatunk a halhatatlanok haláláról, a vágy embert próbáló erejéről, a szakadékba történő, soha meg nem szüntethető aláhullásról, a bulvármédia királynőket is elbizonytalanító, mindenek feletti hatalmasságáról, vagy arról, hogy „a fájdalom szökőkútjának terméből nyíló ajtók egy nagy előtérbe vezetnek” – nem az egzisztencialista problematika pápája a szerző, de legalább nem tetszeleg abban a „megmondom a frankót az Élet titkairól” pózban, mint Coelho kollégája. Ettől viszont egészen vicces bír lenni, időnként.
Az udvari életről aztán kiderül, hogy a magányos domina-fantáziák legjobbika: Merry kap egy egész bodyguard-csapatot – no nem az In-Kal Security munkatársait kell itt vizionálni: zöldes árnyalatokban tündöklő bőrű, földig érő, fonott copfokkal bíró tündérmacsókat, akik közül egyesek már ezer éve nem… képzelhetjük az vágyaknak sistergésit! Hercegkisasszonyunk megnyugodhat: az igaz szerelemben csalódott ex-menyasszonyként végre csak az érzékeivel kell törődnie, ha kiállja a próbákat, amiket most az olvasókat tiszteletben tartva elmulasztok közzé tenni.
A könyv hátsó borítóján kissé félrevezető a „detektívregény” műfajmegjelölés (az én körmeim legalábbis egyben maradtak: rejtélyek helyett legfeljebb megfelelően adagolt kalandokról beszélhetünk). Az Árnyak csókja, amint a címben szereplő két szó is utal rá, bizarr szexjelenetekkel – megtudhatjuk például, hogy szívnak mellbimbót a hastájéki férficsápok, hogyan kelti életre a világ legjobb orgazmusa az évek óta szunnyadó fókabőrt stb. – tarkított fantasy. Neccharisnyás, mellvillantós gruftiknak kötelező, az érzékenyebbek maradjanak Novalisnél.
