A tavalyi év talán legkomolyabb felfedezettje, Szvoren Edina zeneelméletet tanít egy középiskolában, mellesleg írt, bár ezt sokan nem tudták róla. Réz Pál szerint lírai epikus, szavai evidensek, erős atmoszférát teremt, nem idegen tőle a prousti részletezés és analízis, és ami a legfontosabb: "vérbeli, eredeti író". Egyszer elküldte a szövegét a Holmiba, lehozták. Tehát van remény. Főleg, hogy Déry-díjat is kapott.

A Literának a Könyvéten adott interjújában így beszél az írásról: "Amíg nincs nyelv, addig azt sem tudom, hogy mit is akarok elmondani. A mondat mindig előbb van, mint a mondanivaló. Az persze senkinél sem véletlen, hogy miért mindig ugyanazokról a dolgokról ír, vannak bizonyos jó értelemben vett ismétlődések mindenkinél, amit aztán lehet mondanivalónak nevezni, de szerintem a mondanivaló születése nem előzi meg a forma születését, legalábbis nálam. Költők szoktak ilyesmiről beszélni: van egy sor, ami megindít valamit. Ha az nyelvileg számomra hihető, akkor abból születik valami. Elég kevés írás van ebben a kötetben, amiről a cselekmény szintjén is tudtam volna, hogy majd mi lesz belőle. A szöveg visz magával. Persze nekem se jó, ha a nyelviség a fejemre nő, de az ösztönző erő számomra mégis ez".

Szegő János kritikája mellett néhány szöveget is láthatóvá teszünk, tessék figyelni és olvasni, érdemes.