Szabó T. Anna és Kányádi (forrás: SZTA/Facebook)
Ma lett 88 éves Kányádi Sándor. Szabó T. Anna a Kányádinak írt friss versét osztotta meg a Facebook-oldalán a születésnap tiszteletére, és elmesélte, hogy ha gyerekek közé megy szerepelni, mindig emlegeti őt, és azt, hogy mennyit köszönhet neki szakmailag és emberként.
A vers betölti a tüdőnket,
lendületet ad, tágasságot,
felemelkedni, szárnyas fényben
tapasztalni meg a világot.
Belátni fentről a mezőket,
határtalanságát a tájnak,
szabadságát, mit nem ismernek,
akik mindig a sárban járnak.
A tágasságból mégis-mégis
visszavágyik a test a földre,
az esőszagba, fűbe, vérbe,
apa karjába, anyaölbe,
házat-hazát lentről szeretni,
tüskék, ostorok, emberek közt,
az ide-oda lökdösésben,
ahol a szándék is csak eszköz,
de mikor levernék cöveknek,
ő lombot hajt, gyümölcsöt érlel,
fiókát ringat, és örökké
az égre ír lágy ág-kezével,
új énekesmadarat röptet,
tanít minket az égben lakni,
fénnyel tölti be a tüdőnket -
miatta fogunk megmaradni.
Kányádit néhány napja köszöntötték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, beszámolónk a születésnapról Kalákával, almafával:
Kányádi vidámságára hatalmas szükség van a 'búvalbélelt világban'
Amikor Prőhle Gergely személyes emlékkel indítja a nyolcvannyolcadik születésnapjához közeledő Kányádi Sándor köszöntését, és elmeséli, hogy a középiskolában, egy Mikes Kelemenről szóló tanulmányiverseny-dolgozat kapcsán találkozott először az ünnepelt költészetével, méghozzá egy éjszakai rádióműsort hallgatva, gyanús lesz, hogy a Kányádival való első találkozás épp olyan generációs emlék, mint a megszakított Kacsamesék.
