Schein Gábor,
1969-ben született Budapesten. Költő, író, kritikus, műfordító, drámaíró. Az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének oktatója. Legutóbbi kötetei: Mordecháj könyve (kisregény) Jelenkor Kiadó, Pécs, 2002. (retus) (versek), Jelenkor Kiadó, Pécs, 2003. Lázár (kisregény) Jelenkor Kiadó, Pécs, 2004. Schei5.phpPanaszénekek (versek) Jelenkor, 2005. Nevetők és boldogtalanok. Füst Milán művészete 1909–1927, Akadémiai, 2006. Az irodalom rövid története II. (Gintli Tiborrral közösen), Jelenkor Kiadó, Pécs, 2007. Fontosabb díjai: Radnóti-díj 1998. Szép Ernő-díj 2005. József Attila-díj 2006.
Beszélgetés Schein Gáborral
(hajnali testek)
ma hajnalban a szél ébresztett. zörgette
az ablakot. kinéztem, az ég sötét volt,
s a hold, mint rosszul becsavart villanykörte
egy hosszú pincefolyosón, épp csak pislákolt.
órámra néztem: mindjárt fél hat. a városszéli
aszfaltnégyszögekből ilyenkor buszok
indulnak, és a megállókban gyűlni kezd,
mint duzzadt csomókban a nyirok,
a vád, a tehetetlen idegesség. de itt, ahol
élek, még ernyedten pihen, alszik a test.
nem érzi, vagy alig, mi érik ott kint az éji
bolt alatt, mi foszlik, ázik, és mint hatol
át a falakon sokféle gyilkos indulat.
fölkeltem és alsónadrágban, ahogy
szoktam, asztalhoz ültem. változatokat
kerestem egy fordításhoz, amit napok
óta le kellett volna adnom. talán egy óra
telhetett el így. a színes üvegtéglák mögött
a széles ágy, mint a képzelet hajója
úszott, s aludt benne, kinek álmaiban soha sem
voltam otthon. a szemközti háztetők
ferde síkja közben lassan elvált a tisztuló
égtől, és mint kikötőben a dagály, odalent
egyre mélyült, tompán emelkedett az autók
morajlása. és én fönt, négy emeltnyi magasban,
mint ki végre hosszú kábulatból ébred,
magam voltam és nem voltam többé magamban.
örültem a tárgyak közelének. mert teste
volt nemcsak a papírnak, tollnak, derengő
fénynek, a lenti zajoknak is, a falaknak, az égnek,
és teste volt a még formátlan, veszejtő
indulatnak. és bejárva a testek alvó végtelenjét,
egyszerre vágytam minden test közelségét,
s kinek álmaiban sosem voltam otthon, kit keresve
távol sokszor el kellett hagynom, most előlépett
az üvegfal mögül, álmos volt, bőre ágymeleg még.
