Csónakos egy reggel furcsán ébredt. Mintha megváltozott volna körülötte a világ. Egy kis szobában találta magát. Kereste maga mellett a szülei ágyát, de az nem volt sehol. A bútorok is olyan furcsák voltak. Az ablak előtt egy íróasztal állt, olyan, mint Rácz tanár úré, csak kisebb, és valami furcsa szerkezet volt rajta, egy zsinóron zongorabillentyű volt hozzákapcsolva. Kinyitotta az ajtót, elámult. Egy hatalmas szobába lépett, amiben benne volt a konyha is. Az apja egy fotelban ült, rövidnadrágban, mint amilyenben ők jártak iskolába, az édesanyján meg olyan szoknya volt, ami a térde fölött ért véget. Megbolondult a világ, gondolta. Jaj kisfiam, nem volt időm reggelit készíteni, apád ad majd pénzt, vegyél egy hamburgert, mondta az anyja. Felöltözött, olyan kék nadrágba, amibe a munkások járnak, csak ennek durvább volt az anyaga. Az utcán folytatódott az ámulata. Szinte mindenki meggazdagodott, állapította meg, rengeteg sportautó rohangált. A Magyar utcában az olasz törökmézárus helyett egy török hentest látott, a Kálvin téren meg egy bazi nagy gödröt ástak. A Lónyai utca sarkán már ott álltak a többiek, Boka, Csele, Barabás, Weis, és Geréb. Cigarettáztak. Csónakos már meg sem lepődött. A kis nemecsek (aki csak úgy dafkéból kisbetűvel írta a nevét) lihegve jött. Bocsika, de vissza kellett vinnem az üvegeket, hogy legyen pénzem flipperre, mondta. Lányok jelentek meg, pedig Csónakos emlékei szerint ő fiúiskolába járt. Ki az a lány, kérdezte Cselét. Mi van, meghülyültél, az Vivien, a te csajod. Te vagy a legvagányabb a suliban. Azt mondtad már smártál is vele, és már mensizik. A lány odaszaladt Csónakoshoz, adott egy puszit neki, ami félig csók is volt. Ma délután nem érek rá, karate edzésre kell mennem. Majd hívlak mobilon. Te nem mész edzésre? Csónakos úgy döntött, hogy hagyja, minden úgy történjék, ahogy alakul. A legutolsó padban ült, egyedül, ő volt a legerősebb az osztályban, de tanulni nem nagyon szeretett. Egyszer csak sípolni kezdett valami a zsebében. Kolnay ült előtte, a harmadik síp után hátrafordult. Nézd már meg az esemesedet, fordult hátra. Csónakos benyúlt a zsebébe, és valami villogó dolgot talált benne. Megnyomott egy gombot rajta, egy felirat jelent meg: „este a gyárban találkozunk boka”. Nem értette, hogy Boka, miért írta kis bével a nevét, emlékei szerint egyedül nemecseket írták kis emmel. Hazafelé már magától vitte a lába, mintha mindenre emlékezett volna már, egyszerre minden olyan természetes lett. Vivien, a sok autó, a gödör, a török hentes is. Megtalála a pénzt a zsebében, beugrott egy Mekibe, és vett egy dupla hamburgert. Otthon bekapcsolta a számítógépét, amit olyan furcsának tartott, és megnézte az emiljeit, ma nem jött még semmi. Ránézett az órájára, edzésre kellett indulnia. Felült a montenbikájára és áttekert Budára. Csónakos büszke volt a nevére, kenuzott, ezért volt Csónakos, tagja volt a serdülőválogatottnak is. Edzés után nem ment haza, mennie kellett a Gyárba. A Gyár tulajdonképpen egy nyomda volt, egy digitális nyomda, de az udvar végén volt egy raktár, abban tároltak néhány régi nyomdagépet, még a kézi szedésűt, és a hatalmas táblákat, amiben voltak a latin betűk. Az ő kincsük. Úgy is hívták magukat, a Latin betűs fiúk. Esténként szövegeket raktak ki a táblákra, és ha Csele, akinek az apja aránylag módos volt, tudott lenyúlni valamennyi pénzt az apja bankkártyájáról, vettek festéket, és kinyomtatták az egyik zötyögő gépen. Az udvaron ott ült kis bungalójában Janó, a raktár biztonsági őre. Menj be Csónakos, nagy balhé van, azzal szívta tovább a cigarettáját. A Gyárban már ott volt mindenki, döbbenten ültek a nagy szedőasztal mellett. Mi történt, kérdezte. Itt volt Áts Feri, mondta Boka. Elvitte az egyik betűtáblát. Pont a Q-t. Amiből kevés volt. nemecsek volt még csak itt, Janó kiment a kocsmába fröccsözni, aggig jöhetett be Áts Feri. Most már én is azt mondom, tenni kell valamit. Csónakos szájába vette két ujját, és akkorát füttyentett, hogy beleremegtek a falak. Holnap este felmegyünk a jachtjukra. Ki jön velem? - kérdezte Boka. Mindenki tétován nézett a másikra, a jachtosokról, vagy ahogy ők magukat nevezték, a vörösingesekről, csak félelmetes hírek keringtek a környéken, nem volt jó ujjat húzni velük. Én megyek veled Boka, mondta a kis nemecsek. Ott a helyem papuskám, mondta Csónakos, és mint ahogy a filmekben szokta látni, azt mondta, beviszlek benneteket.Szájba verem azt a kopasz barmot, gondolta elalvás közben. Most már értette, miért ébredt olyan furcsán. Vivienről álmodott.
