Fotó: Neményi Márton / Margó Irodalmi Fesztivál

Hatvanhat éves korában, hosszú betegség után meghalt Megyesi Gusztáv, az Élet és irodalom publicistája, az egyik legjobb, akiről Esterházy Péter a következőt írta: "Nem kertelek: ha én hírlapíró akarnék lenni, Megyesi Gusztáv akarnék lenni". 

1985 óta volt az ÉS munkatársa, főmunkatársa, rovatvezetője, 1992-1993 között főszerkesztője. Az Első oldal vetésforgójában három hetente írta meg, mi is van velünk itt az országban. Írt a Magyar Hírlapba, a Népszabadságba és a Hócipőbe is. Több publicisztikai kötete jelent meg, legutolsó Roló alatt címmel idén a Magvetőnél.

Esterházy Hasnyálmirigynaplójában olvashatjuk a következő sorokat, amire Takács Márton emlékeztetett:

"Szóval a vasárnap - leírom, mielőtt jőne a rossz, noha szívesebben feküdgetnék, ÉS-t olvasva. Az előbb épp Megyesi kis zseniális glosszáját; remélem, ő Drótos Guszti. Szombaton a nagy kerti születésnapi bulin sunyin kérdezgettem a kemoterápiáról, stb. Neki semmit nem használt. Fecserésztünk a halálról a zseniális gulyás előtt, a szerencsésen választott töpörtyűk után. Jó műfaj az enyém, megírom a cikket szerdán, csütörtökön megjelenik, pénteken nyugodtan meghalhatok. Tudod, nem szívesen lennék regényíró. Bazmeg, mondom legszívélyesebb mosolyaim egyikével.
...
Telefon Gusztival. Hogy minta én ismerném X. onkológust, és mit tudok róla, milyen ember, mert neki őt kell fölkeresnie sugárkezelés miatt. Nagyon nincs jól, erős fájások, csontfájás, feküdni se tud. Olyan könnyedén sorolja a szenvedéseket - nem tudok hasonlatot mondani. Derűsen meséli, egész hihetetlen. Hihetetlen teljesítmény. És ez nem udvariasság vagy megfontolás, mint, azt hiszem, nálam, vagyis hogy ne terheljem a többieket evvel az új magammal. Ízléstelenül úgy mondanám, jókedvűen nevetgélünk, két halálraítélt. Most kapott valami morfiumtapaszt a fájdalom ellen. Igazi, nagy tisztelettel gondolok rá. És az írásai is ebből a könnyed derűből szólnak - a szokásos erővel, éllel és kikezdhetetlen tisztasággal. Nem szoktunk rá úgy gondolni, mint nagy emberre, de az. Ahogy mondani szokás (én szokom): úgy emberileg, mint művészileg."
(Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló)