A Literán ezen a héten a blog szerzői és szerkesztői írják a netnaplót napi váltásokban. A mait Florescu jegyzi. Íme az első bekezdés, a többiért katt a továbbra!Egy héten át két halálesetről szóló beszámoló keretezte a Könyvesblog megannyi bejegyzését: Vonneguté és Agota Kristofé. Ennek az – azóta bebizonyosodott, – ideiglenes állapotnak a hatására kezdtem el szövögetni majdani naplóbejegyzésem kezdő gondolatait, amelyek majd – gondoltam – a szimmetria és a sors összegabalyodásának eme páratlan példájával vezetik fel a szöveget, tanúskodva arról, hogy a sorsok és a szimmetriák belső kényszerei mindig megugorják a legfelkészültebb szerkesztők ötleteit is. Aztán újabb bejegyzések íródtak az egyre elhanyagoltabb felületre, ráadásul legújabban a blog szerzőitől származó naplóbejegyzésekre mutatnak a hyperlinkek. Mi ez, ha nem a végső tetemre hívás? Ugyanis az arcok és nevek életet lehelnek a nickekbe, a „virtuális személyiség hordozóiba”, a cyber-ént jelölő holt betűkbe. A vonal túlsó végén, a link másik oldalán már önnön másikunk jegyzi a szöveget. Minden film végére kell egy stáblista.
