A Literán ezen a héten a blog szerzői és szerkesztői írják a netnaplót napi váltásokban. A második napról Barraban ír. Íme az első bekezdés, a többiért katt a továbbra!
Emelkedettebb dolgokról kívántam írni, mikor gondolatban büszkén nekikezdtem a naplóírás nemes feladatának, ám az élet kegyetlen dramaturgiája csomót kötött terveim gondosan szőtt hálójának legközepére. A keddi nap ugyanis azzal kezdődött, hogy virradatkor a macska lehányta az ágyat. Méghozzá pont a fejem mellett. Talán csak jó reggelt akart kívánni, s mivel négy fal közé zárva tengeti napjait, döglött madár helyett előző esti vacsorájának maradékával kedveskedett. Az incidensnek köszönhetően öt fele kelek, akárcsak boldogult kamaszkoromban, mikor nulladik órák előtt szidtam elkeseredetten a tesitanárok felmenőit, de középiskolai tanárnősködésem rideg, tört fényű hajnalait is gyakran színezték gejzírként feltörő káromkodásrohamok.
