Értékelni kell, különben bambán járkálnánk a könyvespolcok között, mint kezdő tyúk a drótketrecben. Az értékelés nemcsak a könyvet határozza meg, hanem minket is. Az ötös skálát nem tartottuk jónak pontatlansága miatt, viszont nagyon szeretjük a remek zenei újság, a Quart értékelési rendszerét, amely egy amerikai zenei újságíró, Robert Christgau rendszerének adaptálása a magyar kolorlokálba.

Mi nemcsak a szöveget nézzük, hanem az egész könyvet. Kisebb százalékban a borítót, a tördelést és a legnagyobb százalékban a szöveget. Miért? Mert a könyv termék, és egy ponyva is lehet a legjobb könyv, ha jól készítették el.

Tudjuk, hogy minden könyv kézhez vételekor nagyon komoly előzetes elvárásaink vannak, mert ilyen az ember, de ezeket az ügyesen kell tudnunk kezelni. Az elvárás rossz, küzdjünk ellene együtt, mert minden kultúrafogyasztási élményünket elronthatja.

A: A könyv, amit mindenképpen el kell olvasni, mert ha kihagyod, akkor lemaradsz egy páratlan irodalmi alkotásról, amely elbeszélésmódját, szerkezetét és nyelvezetét tekintve is maradandó élményt adhat. Az A+ az a könyv, amit megvesz az ember, felteszi a polcra, de soha nem adja kölcsön. Az A- az a könyv, amit fogcsikorgatva, de kölcsön ad, viszont az excelbe felírja, és naponta rákérdez, hogy mikor kapja vissza. A+/-: a pluszos a tökéletes könyv, a mínuszossal vannak apróbb bajok.

B: Ha B-t adunk, akkor összességében nagyon elégedettek vagyunk a könyvvel, szerettük olvasni, viszont bár dolgot nem tartottunk jó megoldásnak benne. Érdemes elolvasni, de mi szóltunk előre! B+/-: a pluszosnál megvolt a lehetőség, hogy igazán jó könyv szülessen, a mínuszosnál épp csak megmenekült a könyv a szürkeségtől.

C: Igazi közepes olvasmány, amely villamosozni vagy tengerparta bőven elég lehet. Nagy megoldásokba, tehetséges íróba nem fogunk belefutni. Ha a felénél kezdjük el olvasni, akkor is tudjuk, mi volt az eleje, vagy fordítva. Persze olyan is lehet, hogy egyszerűen a szerző elrontja a könyvet. C+/-: Itt nincs mit magyarázni, pontosan érthető.

D: Ilyen könyveket se olvasni, se megvenni, se látni nem szeretnénk, de néha belefutunk ilyenekbe is. Az ilyen könyvekből se a kiadó, se a szerző nem akarja az ötletben lévő maximumot kihozni, hanem megúszásra játszik, és még az olvasójára sincsen tekintettel.

E: Igazi szar, de ilyenről nem fogunk írni, csak ha kényszerítenek.