(Darvasi László: A titokzatos világválogatott, Magvető, 2006.)
A Szerezni egy nőt olvasása közben vált nyilvánvalóvá számomra, hogy Darvasi László, ha nem is közvetlen, de szoros kapcsolatban állhat a Mindenhatóval, mert aki leír egy olyan mondatot, hogy: „Az ártatlanság komoly és mérgező tudással van felvértezve, mert az ártatlanság tudja a bűnt, legföljebb szavai nincsenek rá”-, azzal valami nem stimmel.
De gyanúmat nem osztottam meg senkivel, míg stoplis lábaival szívgödrön nem talált A titokzatos világválogatott. És a Bajnokok Ligája-sorozat végefelé érdemes újra elővenni a könyvet.
Szögezzük le, hogy nő vagyok, legutolsó porcikámig és legteljesebb mértékben nő, és még soha nem szorult össze a szívem, ha a zöld-fehérek kikaptak, vagy ha a Debrecen győzött a lila-fehérek ellen. A szurkolók nagy részét huligánnak tartom, és ha rangadókat nézek a tévében (ahol nem értem a pontozást, és sose tudom, kik hova akarják bevarrni a labdát) őszintén szólva leginkább a játékosok fenekére figyelek.
Darvasi legújabb művét mégis úgy olvastam most, mintha egy idegen vallás imádságoskönyve lenne, ahol nem is a teológiát; a tanokat, hanem a gyönyörű liturgiát és ismeretlen nyelvét akarom megismerni.
Az is igez persze, hogy kevés történet valóságos a leírtakból, bár egy-két nevet (Ronaldo, Beckham) én is felismerek, de biztos vagyok benne, hogy sosem történt meg mondjuk ez: „Egy salvadori középhátvéd babzacskót tett a nadrágjába, hogy nagyobbnak látsszon neki. Idegenbe pedig még nagyobb babzacskót vitt.”
Mégis, ha Darvasi az edző, akkor a Nő a csapatkapitány a csodálatos világválogatottban. Ezzel a büszkeséggel ajánlom mindenkinek. És hogy nyugodjunk meg: Isten, aki szorgalmas, bár nem túl kreatív játékos, ott ül a cserepadon, és várakozik, hogyha kihagyunk egy-két helyzetet, még döntetlenre javíthasson helyettünk.
Kapcsolódó anyagok
Jánossy Lajos beszélgetése Darvasi Lászlóval a Literán
Keresztury Tibor interjúja Darvasi Lászlóval a Literán
