Férfiatlan vagy sem, azt hiszem, nyugodtan bevallhatom, hogy a foci engem teljesen hidegen hagy. Nem arról van szó, hogy nem érdekel, nézem is, játszanám is, ha tudnám, csakhogy, amikor nagy ritkán kimegyek a gyepre a fiúkkal, vagy mondjuk BL-meccs kezdődik a tévében, valahogy mindig elkalandozik a figyelmem. Na, bumm, mondhatnám persze. Más meg az irodalommal van így. A Momentán Társulat legutóbbi estje nyilván valami ilyesmiért is hozta összefüggésbe a focit az irodalommal.
fotó: Valuska Gábor
A foci, ahogy köztudott, sokakat foglalkoztat és foglalkoztatott a magyar irodalomban. Kezdhetnénk a sort rögtön Mándy Ivánnal, aztán lehet folytatni, Darvasival, Esterházyval, Garaczival, na és a többiekkel. Nekik a futball egyrészt szenvedély, másrészt - kétségtelenül - elbeszélői probléma is. A Millenáris Befogadó estjén a sok-sok jelenet mellett ő szövegeikből olvasnak fel a színpadon.
Ami a show-elemek között rögtön feltűnik, az Bódy Gergely, a konferanszié – jobb szó erre nincs –hajviselete. A félhomálynak köszönhetően nem lehetek egészen biztos, de mintha fehér ötszögeket látnék a tarkójába nyírva, egészen olyanokat, mint amaz archimédeszi testen, amelyet focilabdának is szokás nevezni. Ahogy Bódy Gergely mondja, az estsorozat célja, hogy megmutassák, az irodalom nem valami távoli dolog, amitől féli vagy tartani kell. Az írók is emberek, mint mások, ugyanúgy néznek ki, ugyanazok a problémák foglalkoztatják őket, hovatovább párkapcsolatokban élnek, szeretik a rockzenét és a focit is. Akik netán nem ismerik a Momentán Társulatot, azok kedvéért mondom, hogy nem egészen szokványos színpadi műsorról van itt szó. Sokkal inkább afféle improvizációs estről, ahol a közönség tevékenyen részt vesz önnön szórakoztatásában. Ennek megfelelően ráhangoló feladat is vár a nézőkre. A játék úgy zajlik, hogy választani kell például, ha milliárdos futballrajongó lennél, akkor angol vagy olasz csapatot támogatnál-e. Vagy a másik: hol rendeznél focibajnokságot? A holdon vagy a tenger fenekén? Te, a közönség tagja, válassz magadnak párt, célszerűen a székszomszédodat, nézzetek mélyen egymás szemébe, és egyszerre válaszoljatok a kérdésre. Ha ugyanazt mondjátok, az jó.
