B
Hidegbéke
írta és rajzolta: Kuczora Zsolt
Nero Blanco Comix, 2010, 500,- Ft
A Hidegbéke úgy tetszik a leginkább, ha azt gondolom, Kuczora Zsolt portfóliója. Ebben a minőségében tökéletes, rá lehet bízni a grafikát, az anatómia mindenhol a helyén van, hangulat árad a képi világból. A kepregeny.net fórumán az előzetes képek alapján az Akira világát vélték felfedezni, nem is kellett csalódniuk. (Ti. a rajzoló azt írta, nagyon szereti.) Bár mangás a Hidegbéke rajza, a valódi manga-eszköztárból már nem merít Kuczora Zsolt, csak a figurák követik a japán mintát, a jellegzetes mozgásvonalak vagy super-deformed alakok már nem jelennek meg a rajzokon.
(A Második Szegedi Képregényfesztiválon az író-rajzoló standjánál kiállított eredeti, tussal és filccel készített oldalakat látva megint kiderült, hogy az eredetinél nincs jobb.)
Hogy írónak milyen, az ebből a huszonkét oldalból nem derült ki. A történet régimódi, ahhoz képest, hogy milyen fiatal Kuczora Zsolt. Szépen összeszedett, kerek, formás történet, de semmi különös izgalmat nem nyújt. Nyolcvanas évek hangulatú hadügyi kémkriminovella, minőségi világfeljődés és globálbéke propagandakiadvány, mintha az ATOMÉRT készíttette volna száz legjobb üzleti partnerének. Antológiában talán nem tűnne fel ennyire, más ritmusú történetekkel érdekes volna együtt látni.
Nem érződik mögötte az írói szándék – pedig az oldalszerkesztések néhol ritka jók (pl. 5. oldal), a mű egész szerkezete, a narráció (és végre a helyesírás – két elgépelési hibán kívül nem találtam benne kivetnivalót, az is a belső borítón) – néhány időugrás a történetben rendben van, de nem jönnek nagy csavarok, és elnagyolt, hogy ez így ennyi volt, kész, hogy ezek a fontos részek ebből az alapvetően jó elképzelésből.
Ha ez volt az eredeti elképzelés: rendhagyó módon, gőzpunk-elemek nélkül bemutatni a szénkorszak legutolsó pillanatait, akkor rendben, eredeti a megközelítés.
A Nero Blanco Comix legújabb, egyedi kiadványát többször elolvastam, de nem kaptam egy igazán erős történetet vagy épp képet Kuczora Zsolt gondolatairól. Ebben a rajzstílusban rengeteg potenciál van, bár ez sem eredeti, mégis tetszetős. Előző munkáját is szerettem, a Flóra jelenti (NBC 2. szám) még más stílusban készült, de teljesen jó történet az ahhoz illő rajzzal.
Olyan az egész, mint amikor valaki átgondoltan, mégis lelkesen mesél egy nem igazán érdekes dologról, és végül is nincs is ezzel semmi baj, csak túl gyorsan kitárgyaljuk, hümmögünk, aztán ki jobbra, ki balra el a következő találkozásig.
