Nem tudom, hogy a gyerekek hány százaléka ismeri a Youtubeon fellelhető gyerekdalok sorozatot, de a gyerekes barátaim többségénél, mindig volt egy rövidebb vagy hosszabb időszak, amikor sláger volt. A gyerek odaült a számítógép elé és ő maga klikkelt egymás után a mondókákra, ha a szülő éppen nem ért rá. Márpedig ha vendég volt a háznál, általában kevesebb figyelem jutott a gyerkőcre, olyankor lehetett videót vagy tv-t nézni (általában egyik barátom sem preferálta a képrenyő előtt ülést).
Éppen ezért nem is volt olyan meglepő, hogy amint kinyitottuk a könyvet az altatásnál, már kórusban ordították a gyerekek a dalokat. A képekben ráismertek a youtube dalokra és ez szemlátomást örömmel töltötte el őket. Amelyik képhez nem társult videó vagy nem ismerték elsőre fel, azt a kisebbik még figyelmesen hallgatta, a nagyobbik viszont kegyetlenül és agresszíven lapozta el oda ahol újra ismerős jelenet tárult elé.
Volt olyan is, hogy a kép alapján elkezdtek énekelni valamit, azonban nem az a mondóka került a kép alá, ez azonban csak minket felnőtteket zavart meg egy pillanat erejéig, a gyerekek lelkesedése töretlen maradt.
Tulajdonképpen az altatásból buli lett és sikeresen felpörgettük őket ezzel megnehezítve a saját dolgunk. Mint minden gyereknél hirtelen lelkesednek az új dolgok iránt és addig amíg új volt addig izgalmas is. Mostanra már lecsillapodtak a kedélyek és fluktuációban van a könyv több más mesekönyvvel egyetemben attól függően, hogy éppen mihez van kedvük.
