Gótika itt és most

A
Marosi Ernő: A gótika Magyarországon, Corvina, Budapest, 2008, 143 oldal, 3990 Ft

A kiadó Stílusok – korszakok című sorozatának hetedik kötete az idei könyvhétre jelent meg, szerzője Marosi Ernő, a gótika és a középkori magyar művészet szakértője, itthon és külföldön is elismert szakember, tanár. Elolvastam a kiadványt, és ennek tükrében még szerencsétlenebbnek tűnt fel az az igyekezet, amivel volt gimis osztályfőnököm egy szlovákiai osztálykirándulást próbált „megszervezni”. Természetesen benéztünk Kassára, de kábé húsz percet töltöttünk el a dómban, annak is leginkább az „alagsorában”. Ha akkor tudom, hogy a dóm ilyen lélegzetelállítóan gyönyörű (lesz), teszek a kataton városnézésre és leszakadok a csoporttól. Úgy emlékszem, betereltek (illetve letereltek) minket, mint a rabszolgákat, nézelődni nem volt időnk, fel sem tűnt, hol járok.

A számomra teljesen szimpatikus kiadvány rövidke előszavában a szerző két fontos dologra hívja fel a figyelmet, melyek egyben egy (témájában legalábbis) hasonló összeállítás elkészítésének nehézségeit is felvillantják: egyrészt a kiadvány egy alapvetően „idegen” korstílus magyarországi „történetét” (megjelenését, meghonosodását, sajátos slílusjegyeit) szeretné bemutatni, másrészt ehhez komoly „nyomolvasási kompetenciára” és türelemre van szükség, hiszen gótikus emlékeink nagy része elpusztult, elkallódott. Marosi Ernő átfogó és érdekes szövege remekül kiegészül a gazdag képanyaggal és a függelékkel – a gótikáról készült legújabb „összefoglalás” megérte a fáradtságot, hasznos, és a maga nemében szórakoztató kiadvány.

A stílus „bemutatását” a szerző történeti kontextusba ágyazva adja elő. Mindig is utáltam a társadalomtörténetet, de itt nem unatkoztam azon, mikor a különböző rétegek felépítéséről, korabeli összetételéről olvashattam – a történelmi részek nem válnak öncélúvá, a gótika sem valami statikus vonatkoztatási pontként „üzemel”, hanem egy hazai körülmények között is állandóan változó (kockáztassuk meg: fejlődő) „stíluskomplexumként”. Mivel laikusként kezdtem neki az olvasásnak, meglepett, hogy milyen sokféle emléken lehet fellelni a katedrálisok stílusának jegyeit – a kiadvány készítői ugyanakkor figyeltek arra is, hogy minden említett tárgyról legyen kép a könyvben, így meg is csodálhattam a nevezett pecséteket és síremlékeket is.

Bekerült egy-két gyengécske felvétel is, ráadásul éppen a kassai dómról, de ezt leszámítva nem nagyon találtam kivetnivalót. A képek körülbelül 95 százaléka színes, már ha beszámítjuk azt a néhány alaprajzot is, ami helyet kapott a könyvben. A függelékben kislexikon, forrásjegyzék, képjegyzék, helységnévmutató található, a hátsó (kinyitható) borítón pedig egy térképet is találhatunk. A hozzám hasonló hülyéknek talán nem ártott volna beszerkeszteni egy olyan rajzot, amin külön bejelölik a tipikus építészeti-szerkezeti egységeket, mert így néha ide-oda lapozgathattam. De tényleg ennyit a negatív „kritikáról”.

A kiadvány valahol félúton van az album és a tanulmány között, talán a 4000 forintos ár is ezt példázza. Gondolom, hogy A gótika Magyarországon nem tekinthető mindent átfogó kiadványnak, de az alapvető tájékozódást, kíváncsiságot minden bizonnyal kielégíti. Remek korrajz is egyben, már amennyire ezt az alapvetően művészettörténeti keret megengedheti – érdekel a téma, de valóban kedvem támadt ahhoz, hogy valamikor élőben is megnézzem gótikus emlékeinket.