A litera Naplopás című, 5. születésnapi partiján hét kortárs író olvasta fel naplóparódiáit, hét kortárs íróról a Merlinben. Garaczi László netnaplóparódiáját olvashatják Háy Jánostól. Kedves naplóm! Ma reggel egyszer csak azon kapom magam, hogy ülök az íróasztalnál, és túl forró a kávém, és rájövök, hogy szerda van, és a szerda az a nap, mikor a tarackóhernyei Sokác Gézának odakoppan a feje a kocsmaasztalhoz, amitől azonnal el is kábul, de a Bedő Ferinek és a Tót Lajosnak még nem tompítja el agyát annyira a rettenetes nohabor, amit a környék iparilag súlyosan szennyezett földjébe kapaszkodó tőkék izzadnak ki magukból, hogy ne folytassák el-elakadó nyelvvel a beszélgetést. Bedő Feri három liter bor után mindig elkezdi nem érteni, főleg így szerdán, pedig már húsz éve traktoros a téeszcsében és kivágták a fél gyomrát és az egyik tüdejét a ciános lőre és a vegyszerezett kapadohány miatt, szóval tudott egyet s mást a dolgokról, értette a csíziót, viszont azt sehogy se értette, hogy először nem vagyunk, aztán megszületünk és vagyunk, aztán megint nem vagyunk, ezt nem. Mint mikor a Rózsika, a felesége, aki egyébként csak bosszúból ment hozzá, mert egyszer kislánykorában meztelen talppal járta a tarlót, és meglátta őt az ágazatvezető, és gúnyosan odacöcögött, és attól kezdve a Rózsika halálos bosszút fogadott a férfinem ellen, és sajnos e bosszú tárgya éppen a Bedő Feri lett, szóval olyan ez, mint mikor a Rózsika sálat köt, vagy horgol?
AZ EGÉSZ SZÖVEG ELOLVASHATÓ A LITERÁN>>
