Nem akarom elvenni KálmánG kolléga kenyerét és a Bibliofil csemegék c. rovatát, de kezembe akadt Garay János 1848-as, idén reprint kiadású versesfüzete,  a Balatoni kagylók. A versek nemhogy gyengék,  de úgy vélem, a véleményét ritkán leplező Picidzé kolléga például egyenesen a testi fenyítés kezelésének vetné alá a poétát (gondolom én - majd megáfol, ha nem). A poémák rendkívül erőltetett képek a "magyar tenger" természeti csodájának leírására - az  ilyen költők után tudnák még azok is értékelni Petőfit, akik (bár nem is ismerik - de) ócsárolják. Ennél több értelme, haszna ezeknek a költeményeknek nem nagyon van... Hacsak nem vesszük észre a korabeli prüdéria leple alól kivillanó perverz (?) vágyat: költőnk aról álmodozik, hogy ha már nem kaphatja meg a Füredi fürdőn látott leányt, legalább az ő használt fürdővizében mosakodhasson...

A nagyszerű költő teljes hagyatéka olvasható lenne a mek honlapján (A Balaton kagylói ciklusnak ez a XVIII. verse - azonban a kötet második fele valamiért hiányzik), így - a korhűség kedvéért is - tekintsük meg az említett művet a szerencsénkre most kiadott reprintből: