Egy perverz sorozatgyilkos naplójából

Valuska László | 2007. június 23. |

B+

Bret Easton Ellis: Holdpark. Európa, Bp., 2006, 504p, 2500 Ft.

A döglesztő melegben két klasszikus társadalomellenes munka jut eszembe, az Összeomlás Michael Douglas főszereplésével, és B.E. Ellis Holdparkja. A filmet megnéztem, itt a 2006-os könyv, hogy lássuk Ellis mester hogyan készül ki a piálástól és a drogtól.

Rögtön elevenítsük fel  az Amerikai Psychó egyik szép jelenetét, amikor porszívón kergeti be az életunt és perverz Bateman a patkányt a nőbe (eufémizmus) Sok volt elsőre ez a jelenet akkor, majd két perccel később nagyon megszerettem a könyörtelen társadalomkritikát benne: szétszedte az értékek nélküli magányos milliomos gyerekeket (Nullánál kevesebb), majd a legjobb művében az újgazdag menedzsereket (Amerikai Psychó) és a Glamorámában a divat kapitalista testkultuszát, illetve megrágja és kihányja azt az MTV-generációt, aminek fontos tagja ő is. Kritikáiban valamiféle iróniát találtam. A Holdparkban önmagát vizsgálja,  az önreflexió célja szembenézni és lerombolni az Ellis-mítoszt, miközben ezzel is a mítoszt építi.

Ellis legújabb könyve, a Holdpark, nem a legjobb, de már a cselekmény is izgalmas egy olvasónak, aki a szerző-elbeszélő azonosíthatatlanságáról hallgatott hosszú előadássorozatokat az egyetemen.

Ellis (a szerző) ír egy könyvet Ellisről (a főszereplő), aki rohadt sikeres, gazdag, de könyveket lehetne írni a lelki problémáiról, ugyanis annyi fóbiája van, hogy számolni is nehéz. Ellis korán belemenekül a drogos-alkoholos életéből egy házasságba, hátha az kirángatja a megszokott életritmusából. De sajnos hiába a szép feleség, a két gyerek, a luxus vagy az egyetemi állás, ha semmivel nem elégedett.

A valóság és kábítószeres tripek keverednek Ellis életében, teljesen elbizonytalanítva az olvasót: referenciapontok nélkül bizonytalanul bolyongunk az Ellis-univerzumban. A sikeres író traumái önálló világot hoznak létre, amelyek leginkább az Amerikia Psychóra emlékeztetnek: sorozatgyilkos szedi az áldozatait úgy, ahogy azt Patrick Bateman tette. Ellis megijed, hogy köze van a gyilkosságokhoz. Közben különböző szereplők Ellis-alteregókká változnak: a fiatal srác a gyermekkori Én, Halloweenkor valaki Batemannek öltözik, az egyik diákja lead egy piszkozatot, ami egy az egyben az eddig kiadatlan változata az Amerikai Psychónak. Mintha újraélné saját életét, illetve sikerregényét.

Valóság és rémálom közötti határvonalat teljesen felszámolja Ellis (az író) mert talán ebben a legnagyobb, miközben láthatóan nagy élvezettel játssza posztmodern játékait a szövegben. A szerző és a főszereplő közötti hasonlóságok és átírások újabb értelmezési lehetőségeket képeznek, miközben újra és újra rámutat, csak egy szöveget olvasunk.

Miközben önmagával és problémáival harcol Ellis, saját családjával sem működnek a dolgok: színésznő felesége valami előttünk érthetetlen okból ragaszkodik a férfihez, gyerekei idegenként tekintenek rá. Főhősünk igyekszik mindent rendbe rakni, de először el kell pusztítania a benne lévő Batemant. Nem könnyű feladat.

Ellist jó olvasni, bár ez a könyve sokkal terjengősebb, néhol túlírt, de letehetetlen, és ez jelent valamit.


Kapcsolódó anyagok:
Elekes Dóra kritikája az ÉS-ben
Bret Easton Ellis a Wikipedián
Nemes Z. cikke a Holmiban

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Egy állat, ami az ember hibájából pusztult ki – Sibylle Grimbert francia író elképzelte az utolsó egyed történetét

Az utolsó egyed című regényről, háziállatokról és klímaszorongásról beszélgettünk. Interjú. 

...

„Ahonnan én jövök, ott nem írnak könyveket” – Bruno Vieira Amaral portugál íróval beszélgettünk

Hogyan határoz meg minket a származásunk? És mit jelent újraírni a múltat? A portugál Bruno Vieira Amarallal beszélgettünk. 

...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

2025 november 15.
Budapest Music Center
Mátyás utca 8.

Első alkalommal rendezi meg nonfiction könyvfesztiválját, a Futurothecát a Könyves Magazin. 2025. november 15-én a Budapest Music Centerben fellép a brit szám- és nyelvzseni Daniel Tammet, az időtudatos norvég geológus, Reidar Müller, a dán klímapszichológus, Solveig Roepstorff és a spanyol sztár agysebész, Jesús Martín-Fernández, Orvos-Tóth Noémi és Meskó Bertalan. Az olvasás segít megérteni összetettebb kérdéseket, problémákat vagy folyamatokat, amelyek a jövőnket alakítják. A Futurotheca – A jövő könyvtára olyan témákat, szerzőket és könyveket emel a fesztivál középpontjába, amelyek megismerésével olvasóként alakíthatjuk a jövőnket.

Program

Támogatók